Ádámé

A (meghosszabbított) hétvégén megtartottuk tradicionális Bodrogzug vizitúránkat. Hét éve nem tudjuk megunni a környék vizeit és borait.

Sajnos Niki az utolsó előtti pillanatban visszamondta (Gábor pedig az utolsóban), így csütörtökön végül csak öten vágtunk neki az útnak.

Tokajban rögtön a Péter Pincéhez gördültünk be a Szerelmi Pincesoron. A pult mögött a fiatal srác türelmesen megválaszolta a kérdéseinket, és hozta a finomnál finomabb helyi borokat.

A bemelegítés után sátrat vertünk a kempingben, tüzet gyújtottunk, és előkerült a gitár is. Dalolás, pálinka, nevetgélés, jókedv késő estig.

Péntek reggel végre vízreszállás. Csatlakozott hozzánk túravezetőnk két fiával, és még egy apa-fiú, így tizen ragadtunk evezőt. Gyerekekből egyébként most meglehetősen sok volt (arányaiban) a Bodrogzugon: a tokaji kempinget rajtunk kívül elfoglaló két sátorból reggel két család, legalább öt gyerekkel bújt ki; majd másnap Zalkodon is hasonló összetételű csapat érkezett.

A szokásos kényelmes tempóban lapátoltunk a most meglehetősen kihalt vizeken (valószínűleg az időjáráselőrejelzés ijesztette el az embereket). Félúton jött a rettenetes felismerés: a reggeli forgatagban a Jägermeisteres üveg a parton maradt. Mire azonban Zalkodra értünk már túltettem magam rajta.

Itt táborállítás, tábortűzrakás, táborvacsorakészítés és -evés, majd tábortűzkörülülvejókedv következett. Sajnos a falu kútjai közűl egyre kevesebb működik, már a kozpontig el kell sétálni nyilvános kútért. Szerencsére egy partközeli házban felajánlották a kerti kútjukat.

Szombaton reggel túravezetőnk koránkelő és unatkozó fiával tettünk egy kört a falu körül, láttunk őzet, lovat, fecskét. Majd a szokásos reggeli rántotta következett Emma néninél, aki a 84 éve ellenére úgy futkosott körülöttünk, hogy ihaj!

Majd újra vízre toltuk a kenukat egy oda-vissza rövid tárára. Ezúttal Endre kormányzott, és jól visszaadta, hogy pénteken párszor beletoltam a fákba/bokrokba.

Itt végre csobbantunk is egy rövidet, bár az iszapot jól felkavartuk, így egy meglehetősen fekete vízben.

Zalkodra visszaérve újból vacsorakészítésnek estünk. A hagymaaprítás utáni sírdogálás után vidáman tudtam meg, hogy Nikinek sikerült ruhát foglalnia az esküvőre:

Egyre jött a rossz idő, de este még klassz meleg volt a tűz mellett. Endre el is bóbiskolt a tűz közvetlen közelében, Szilvi (Jessica) boszorkánykodott, Zoli és Ahmed szolgáltatták a zenét/dalt, és én is elénekeltem egy fél bordalt (már nem megy). A klasszikus módon eloltottuk a tüzet és bevonultunk sátrainkba a közelgő vihar elől.

Ami hajnalban meg is érkezett, de Endre sátrán kívűl mindenkié átvészelte a szelet és esőt. Reggelre el is állt, de Tokajra még felhős szeles időben indultunk vissza. Ott már kisütött nagyjából a nap. Összepakoltunk, lemostuk a három napos koszt magunkról, és egy Lebujban tett kitérő után visszaindultunk, mindenki a saját otthonába.

Megint egy klassz, a szokásosnál kicsit csendesebb vizitúrán vagyunk túl. Nagyon élveztem, bár örültem volna, ha Niki is velünk tart. Köszönet itt is Zolinak a szervezésért és a Navigátornak a vezetésért.

Rózsaszín evezőm:

Hétfő reggelre pedig megfáztam.