Nemrég végre nekiveselkedtünk a hetek óta a nappaliban csomagolva álló hálószobaszekrényünk összeeszkábálásához (ennyi idő kellett, hogy kipihenjem a becipelésüket - bár adtak egy kisteherautót, hogy hazavigyük, az autóval sajnos nem tudtam a lakásban megállni). A hatalmas doboz nem IKEA termék, iszonyú nehéz tömör tölgyfa ajtókkal. És sajnos kevésbé profi zsanérokkal.
Amellett, hogy megizzadtunk az elemek emelgetésében, nekem a tenyeremen még lett egy kis vízhólyag is a százegy csavar behajtásától (ebből harminchat facsavart a kemény tölgyfaajtókba). Egy este és egy reggel ment rá:
Klassz, masszív doboz lett. Bár a belseje a szekrényenkénti két polccal és egy akasztórúddal még elég üres, így ebbe még vásárolnunk kell berendezést (minden bizonnyal IKEA-ból). Sajnos a zsanérok nem olyan profik, mint a konyha ajtajaiban, egyet tönkre is vágtam azzal, hogy az egyik kis állítocsavarját túl kicsavartam.
És ha már zsanérok, akkor befejeztük a konyhaszekrényeket is. Ugyanis egy még hiányzott. A csap alá kihúzható fiókot terveztünk, az azonban a kis vízmelegítőtől pont nem fért be. Így ehelyett nyitható ajtót akartunk odarakni. Na ezzel volt egy kis herce-hurca.
Bementünk az IKEÁba, ahol liderült, hogy egy új ajtó nagyjából 50 euró lenne. Kicsit sokalltuk, úgyhogy bőszen, de elhamarkodottan azt mondtam, hogy majd én kifúrom a már meglévő ajtóra a zsanér hengeres mintáját, és használjuk azt. Niki nem bízott ennyire a barkácsképességeimben, így felhívtuk az asztalosokat, akik a szekrények falra pakolásában segédkeztek. Ők elvállalták 20 euróért, bár érezhetően vonakodva. No, aztán hetekig nem válaszoltak, így végül Niki is azt sürgette már, hogy próbáljam meg én. Megtettem.
A fúrót esztergaként használva kimartuk a pontosan megfelelő méretű hengereket. Először pár lyukat fúrtam, a kijelölt kör mentén, majd a mélyedésbe tolt fúrófejet oldalra mozgatva kimetszettük a zsanér helyeit (a másodiknál még gyorsabban is, mivel ott már mertem egyből a nagyobb fejjel dolgozni), amibe a zsanérok végül klasszul belepattantak. Nem akartam csavarozni, így figyelnem kellett, hogy ne csináljak túl széles mélyedést, meg tudja fogni majd a szétfeszülő fej.
És működött! Megspóróltunk pár eurót egy kis klassz közös barkácskodással. Én élveztem.
Utolsó kommentek