Ádámé

Még Bianka születése előtt azzal ijesztgetett a főnököm, hogy játsszak előtte sokat, mert a baba első hónapjaiban fikarcnyi időm se lesz rá. Nos, tévedett. Bianka este most már szépen alszik, Nikit is lefárasztja estére, így marad még éjszakánként egy-másfél órám (lehetne több, de ha másnap nem akarok a munkában zombinak tűnni, akkor ennyi). Még mintha több is lenne, mint előtte.

Mindenesetre az utóbbi estékre "kutatási célból" elővettem két ősöreg kalandjátékot: a Conquest of Camelot-ot és a King's Quest SCI-s változatát. A "kutatási célt" azért fogom rá, mert az időtlen idők óta tervezett álom-RPG-m tartalmazna text-parzert, és látni akartam olyan játékokat, amik ezt jól implementálják.

A következő sorok nyomokban spoiler-eket tartalmazhatnak!

Conquest of Camelot

Elsőnek a Conquest "sorozatot" néztem ki magamnak - történetesen a Longbow-t Robin Hood miatt, de a csúnya color-reduced EGA módja miatt inkább Artúr király szerepét öltöttem magamra.

A korábbi - Police Quest, Larry - próbálkozásaim text parzeres játékokkal hamar kudarcba fulladtak, így kicsit félve álltam neki a játéknak. Camelot bebarangolása során azonban hamar megnyugodtam. A parzer nagyon jó, a szöveges parancsokkal csak egy-két elírás miatt volt gondom, az SCI motor adta "egér jobbgombjával megvizsgálhatsz dolgokat" lehetőség pedig még a maradék nyelvi problémákat is megoldotta.

A kaland nem hosszú, két este alatt sikerült befejezni, pedig két helyen el is akadtam egy rövid időre. A jégtáblán átkelés megakasztott egy fél órára, majd pedig Jeruzsálemben futottam bele egy "dead man walking" szituációba: A szimpatikus Mohammed olyan jól bánt a szamarammal, hogy neki ajándékoztam - nem eladtam neki. Aztán egy fél órát bolyongtam a bazárban tehetetlenül. Mikor végre a homlokomra csaptam, és elmeséltem Nikinek, hogy a jószívűségem miatt hogy jártam, ő csak úgy felelt: Na ugye! Remélem ebből tanultál. Nem pont ezekkel a szavakkal, de ez volt az értelme.

Jó móka volt, tetszik a beírós módszer, itt szerintem tökéletesen működött. Néha magam is meglepődtem, hogy mennyire (volt, hogy csak próbaként pötyögtem be valamit, és megértette). A plusz minijátékok sem voltak frusztrálók (bár a numerikus billentyűzet hiánya a szaracénnal való harcnál először kicsit rámijesztett). Korábbi kalandtapasztalataim Maniac Mansion-nel és Monkey Island-ekkel kezdődtek, ezért talán kicsit kevés volt a tárgyakkal való machinálás.

King's Quest

Egy minta nem minta, ezért - de leginkább azért, mert élveztem az elsőt - tegnap belevágtam egy igazi klasszikusba is. Az SCI-s verzió mellett döntöttem, a Camelotnál ez bejött, az AGI-nál szebb és kényelmesebb, az új reamke-nél pedig klasszikusabb (és pixelesebb).

A parzer itt is jól működött, bár már néha megdolgoztatott. Legtöbbször a saját hibámból (például a kecskét nehezen tudtam rávenni arra, hogy kövessen: eljutottam oda, hogy már a GET GOAT TO FOLLOW WITH CARROT-tal próbálkoztam míg végül a SHOW CARROT működött, ahh), de néha lehetett volna ő is intelligensebb.

Ezzel a játékkal nem volt olyan szerencsém, mint a Camelottal, itt bizony leíráshoz kellett folyamodnom. Az utolsó (nekem utolsó, a sorrend teljesen szabadon megválasztható) kincs rejtekhelyére egy sast elkapva lehet eljutni. Igenám, de ez a sas a játék több mint ötven képenyőjéből csakis egyen jelenhet meg! Ez még nem is lenne baj (van más olyan puzzle, ami hasonlóan kiszámíthatatlanul helyfüggő). Amiért én elakadtam, az az, hogy ez a sas nem mindig jelenik meg, és nem is tudtam róla, hogy megjelenhet (semmi nem utalt rá). Kb. ötször-hatszor kereszteztem már a képernyőt, de nekem egyszer sem jött. Frusztrálva jártam az erdőt, míg végül feladtam, és belekukkantottam a végigjátszásba. Ezután még párszor csiki-csukiznom kellett a képernyővel, mire végre megérkezett. Ez nem tetszett.

Egyébként minden más igen. A grafika nagyon hangulatos, ennyire klassz "térérzetet adó" kalandjátékkal azóta sem igazán találkoztam. A tündérmesevilág nekem tetszik, bár ha nem néztük volna meg tavaly a "Once upon a time"-ot Nikivel, akkor itt egy helyen igencsak bajban lettem volna.

-

Jól szórakoztam ezeken a régi játékokon, Niki is, mikor rövid beszámolóm után kinevethetett.

Szerintem ez a beírós módszer működőképes, angol nyelvvel nagyjából egyszerűen implementálható is. Csak apróságokkal tudnám modernizálni: aktív visszaigazolás értelmetlen szavakról (a parzer által nem ismert szavak már beíráskor más betűszínűek), esetleg egy prediktív szövegdoboz (legalább az inventory tárgyakra). A szerepjátéktervemben megmarad.

Természetesen ezek után kalandjáték tervem is van. Az SCI felhasználói felülete nekem bevált, talán még a hot-spot-okról kicsit kényelmesebb visszajelzés (csak a nevét kiírni - mondjuk alulra -, ha a mutatóval fölékerülök), és már tökéletes is. Van szerkesztő is hozzá, történetnek meg már össze is dobtam egy apró kalandot, ahol kipróbálhatom magam...