A mostani hétvégét elég lazára vettem házimunka szempontjából, így kb. négy-öt órát barkácsolgatással töltöttem. A listára tekinteve a legizgalmasabbnak a kocsi tűnt, így abba vágtam bele. Szó szerint belevágtam, ugyanis az építgetés idejének felében vagy ollót, vagy sniccert szorongattam a kezemben.

A kerék volt az egyetlen dolog, amitől kicsit tartottam. Mindenképpen küllős kereket szerettem volna, és ilyen méretben (másfél centiméter átmérő) nem voltam biztos, hogy elég finom vágásokra vagyok képes. Az első próbálkozásom kudarcba is fulladt. Egy vastagabb kartonpapírból próbáltam kivágni az egész kereket, a küllők közötti részt sniccerrel kivájva. Az eredmény elég bumfordi lett, ennél szebbre vágytam. Egy új, jobb módszer ötlete akkor jött, mikor a küllőknek próbáltam mélységet adni: több rétegből összeragasztott kerék.

Gyorsan ki is vágtam (gyorsan, azaz ollóval, nem is vacakoltam a sniccerrel) a következő ábra szerint három szintet vékonyabb kartonból:

Ezután összeragasztottam őket, majd az egész köré még egy csíkot ragasztottam vasalás gyanánt. Az eredményt kielégítőnek találtam, úgyhogy jöhetett a kocsi teste. A rakodótér famintásra karcolt papírból, a karok négyzetes profilúra faragott fogvályóból gyorsan el is készültek:

A kerekek végén a tengely kilógását ugyancsak fogvályódarabokkal modelleztem.

A kocsi kézikocsiként...

... vagy hátas vontatotta kordéként is használható.

Annyira megtetszett a végeredmény, hogy egy nagyobb, négykerekű kocsi gyártásához is kedvet kaptam. A kerekeken azonban kicsit egyszerűsítettem: a tizenkét küllő helyett csak nyolcat vágtam a rétegre. Ennek részben az is oka volt, hogy a kocsi első pár kerekét kisebbre terveztem (tizenkét milliméter), amin már nagyon zsúfolt lett volna a sok rúd. Még így is elment másfél óra csak a kerekekre szombat éjjel. Egy küllőt le is téptem véletlenül, ami szerencsére könnyen visszaragaszthatónak bizonyult.

A kerekek után már ment minden, mint a karikacsapás, csak a vonó szerkezet volt egy kicsit időigényesebb.

Ez is csak azért, mert arra gondoltam, hogy milyen klassz lenne tényleg kormányozhatóvá tenni a kocsit. Emiatt az két külön darabból áll: a kocsi teste a hátsó kerekekkel, és egy ebbe pattintható első tengely vonószerkezettel.

A megvalósítás azonban nem hozott teljes sikert, ugyanis a kocsi teste olyan széles, hogy legfeljebb nagyjából húsz fokos elfordulásra képes a kerék mielőtt nekiütközne. Emiatt el is ment a kedvem attól, hogy a hátsó kereket forgathatóra csináljam.

A méretet viszont egész jól sikerült eltalálni. A standardnak kinevezett két centiméter széles lovas talpakkal pont jó helyre kerülnek a lovak a kocsi elé:

A móka része ezzel kész. Még egy réteg PVA-s mosásra vár (hogy masszívabbá váljon), aztán lehet festeni.

Felhasznált anyagok:

• 1mm vastag papír (a faszerkezethez)
• vékony kartonpapír (a kerekekhez, vasalásokhoz és a kordé faszerkezetének oszlopaihoz)
• vékony papír (a karok végén lévő vasalásokhoz)
• fogvályók (a tengelyekhez és a vonószerkezet rúdjaihoz)
• fültisztító rúd (a kocsi vonószerkezetén lévő karikához - amibe a lovak egyedi vontatóját lehet majd akasztani)
• PVA (az összetartó erő)