Ádámé

Ez a pár figura itt már három hete készen áll, de a családlátogatások és betegségek miatt eddig még nem tudtam posztolni őket.

Sosem értettem, hogy miért készítenek emberek egycentessel képet a kis figuráikról. Persze, persze: azért, hogy érzékeltessék azt, hogy hú, de mennyire kicsi! Egy vonalzó, vagy egy másik, elterjedt figura viszont sokkal jobb referencia lehetne. Erre most tessék, én is ezt csinálom...

A figurák összesen négy esti menetben, egész gyorsan elkészültek. Festéssel együtt. Ezek voltak az első igazi scratch figuráim, és az első 10mm-es festett figuráim. Bár mindkét téren van még fejlődnivalóm, az eredménnyel elégedett vagyok. A szobrászkodást nagyon élveztem, az ilyen pici figurák festése pedig tökéletes számomra: elég gyorsan megvan ahhoz, hogy ne adjam fel félúton. Ez utóbbit egyébként is jóval egyszerűbb menetrend szerint végeztem: fekete alapozás, alapszínek (nem faltól-falig, hanem a mélyedésekben az alapot meghagyva), majd egy menet drybrush, vagy highlight tiszta színnel. Fertig.

Íme a kis szászok egyenként:

Személy szerint ezt a figurát tartom a legjobban sikerültnek. Bár az eredeti pózhoz képest a lándzsa kicsit lebiggyedt, még így is elég jó; tetszenek az arányok; mindenhova nagyjából annyi green stuff került, amennyit akartam. A festést se szúrtam el nagyon.

Ő került a dobogó második helyére, egy orrhosszal ecsúszva az aranyról. Az orra ugyanis kicsit nagy lett. A képen nem látszik, mert szemből taktikusan nem csináltam, de elég malacos (ha sok figurám lesz, talán átfestem orkra). Emellett a bal lábán a comb kissé talán túl vaskos lett.

Ezt a szegény harcost meglehetősen asszimetrikus lábakkal verte meg az ég, a tunika nagyon furcsán libben, a lándzsa vége bunkósbot-szerűre sikeredett, és az arc eltűnt a festésben. A festés előtt pedig még nagyon tetszett a fej, annak ellenére, hogy itt a forrasztóón kicsit megfolyt az armaturakészítés során, és így nem tudtam szép nyakat hagyni.

Ez a szegény legény megsínylette, hogy a green stuffozás közben letört a tartórúdja: a bal lába rettentően megnyomorodott. Emellett egyszer még a nagy krumpliorra is leesett, úgy kellett visszaragasztani. Szegényt még a fénykép is veri, mert a festés azért élőben kicsit jobb: a karja nem folyik ennyire egybe a láncinggel, ez utóbbi is sokkal hihetőbb.

Ezt a kis viskót az alapozás száradása közben dobtam össze, leginkább annak próbájaként, hogy tudok-e papírból szalmatetőt modellezni. Az eredmény: még nem. Nem olyan botrányos, de kis ráfordítással biztos tudok jobbat.

Jó móka volt, majdnem a festés is, valószínűleg fogok még ilyesmit csinálni. Csak szórakozásból, de a sokszorosítás lehetőségét később nem zárnám ki (Szakánál már érdeklődtem is, bár a gyanta ilyen pici katonáknál valószínűleg kiesik).

Lehet, hogy kellene vennem azért pár "kereskedelmi forgalomban" lévő 10mm-es figurát is, méret- és arányreferenciának...

Hopp, és most látom, hogy azért nem ártott volna seax-okat is rámodelleznem a figurára, ha már szászok.