Ádámé

Suhanckoromban sokat társasjátszottam. Nem rengeteget, de az akkori klasszikusokat mind kipróbáltuk családdal, barátokkal. Az utóbbi egy-két évben erre annyi lehetőségem nincs, de a múlt hétvége ezen ritka alkalmak egyike volt. Méghozzá egy régi (1993-as MB), de számomra eddig ismeretlen játékot volt szerencsém kipróbálni!

A játék körítése szerint Agáta néni elhúnyt, végrendeletében pedig vagyonát egyetlen ismerősére hagyja. És ezzel megindul az öldöklés az örökségért. A játékosok arra törekszenek, hogy ezt az egyik saját szereplőjük kapja. Ennek egyik módja, hogy minden más vetélytársat eltesznek láb alól; emellett ha a kijelölt örökös (akinek a kandalló felett lóg a képe) nyer, ha élve kijut a házból, vagy ha a detektív bejut (így akár csupa halott szereplővel rendelkező játékos is nyerhet).

A mechanika egyszerű: dobj két kockával, majd két szabadon választott bábut mozgass ezeknek megfelelő számú mezőt. Duplánál vált a kép a falon, és akár egy szereplő is lefuthatja a dupladobásnyi mezőt. Ha egy bábu csapda mezőre ér, akkor a játékos aki odaléptette húzhat egy kártyát. Ha ez detektív, akkor a detektív eggyel közelebb lép a házhoz. Ha a megfelelő csapda képe van a kártyán, akkor kijátszatja azt, ezzel tőrbe csalva (kiütve) a figurát (a kezéből is kijátszhat ilyen kártyát, ha nem húz). Itt jön a móka rész: a kis csapdákkal az Egérfogóhoz hasonlóan el is lehet játszani, ahogy ráesik a csillár, legurul a lépcsőn, vagy egyéb csúnya módon elhalálozik szegény delikvens. Az első tíz alkalommal nagyon szórakoztató volt. Nekem (a bennem lévő gyereknek).

Öt-hat partit játszottunk, először négyen aztán hárman. Az első játékban nem nagyon jöttek a duplák, ha Niki nem olyan fáradt, akkor láthattuk volna, hogy beér a detektív, így (egy híján) mindenkit lemészároltunk. A harmadik-negyedik (duplákban - és így fordulatokban - gazdag) játék után kezdtünk kételkedni, hogy ebből a házból valaki élve kijut, de aztán végül két menetet is sikerült (egy-egy szerencsés dobással) minimális veszteséggel befejeznünk (egy-két tőrbe csalt). A három győzelmi feltételt jól eltalálták.

Pár játék után kezdett zavarni, hogy totál semmilyen stratégiát nem tudok kitalálni a játékban, legfeljebb kisebb taktikai húzásokat; annyira, hogy a végén már a csapdakioldást sem csináltam. Egyszer sem sikerült nyernem, de nagyon élveztem. Szórakoztató a játék, szép rajzzal, klassz elemekkel, kellemes Agatha Christie féle "Tíz kicsi néger" hangulattal. Gyerekeket is biztosan klasszul leköthet: a kis csapdák; az egyszerű, de nem unalmas játékmenet vidám partikat ígér. Egyetlen apró negatívumnak a magyarul kevésbé jól csengőre fordított címet említeném.

A végén pedig legyen itt egy BoardGameGeek link. (a képek is onnan vannak)