Ádámé

Összefoglaló az ötödik H.É.T. második összecsapásáról.

Az első csata váratlan sikerétől még mindig vidám izgalommal vágtam bele a második fordulóba. Nemeself ellenfelet sorsoltak szembe velem. Örültem, mert ilyen ellenféllel ritkán játszom (egyébként is ritkán játszom, de high elf sereggel talán ha kétszer - még hetes szabálykönyvvel - küzdöttem csak meg pályafutásom során). A kezdeti mosoly hamar lefagyott az arcomról...

A verseny szabályai szerint a seregek varázstudói mindhárom küldetés során ugyanazt a lore-t kell használják. Emiatt bíztam benne, hogy metal mágussal nem kerülök szembe. Ez nem jött be. Nem elég, hogy egy negyedik szintű fémvarázslóval kerültem szembe, de még egy Book of Hoethje is volt a drágának. Már a sereglistája demoralizált.

Ákos - High Elves (nem teljes varázstárgyas lista, csak amit láttam) Archmage  - Book of Hoeth 20 Archer 15 Phoenix Guard 5 Ellyrian Reaver  - Bow 5 Dragon Prince Repeater Bolt Thrower Repeater Bolt Thrower

Én - Bretonnia Lord  - Virtue of Heroism, Sword of Strife Damsel  - Chalice of Malfleur, Warhorse, Level 2 - Life Lore Paladin  - Virtue of Noble Disdain, Dragonhelm, Wyrmlance 7 Knights of the Realm  - Full Command, Banner of Chalons 7 Knights of the Realm  - Full Command, Banner of Eternal Flame 7 Knights errant  - Full Command, Errantry Banner 30 Peasant Bowmen  -  Musician, Braizers 25 Peasant Bowmen  -  Musician Field Trebuchet

Küldetés
Kalózsziget. No ezzel a küldetéssel egyikünk sem foglalkozott. Neki mindegy volt, mert az elsőt nem teljesítette, én meg csak töketlenkedtem.

Taktika
Taktika? Pánikba estem. Mivel a hősét a küldetés szerint fel kellett tennie az első hajóval, úgy döntöttem, hogy LELÖVÖM, mielőtt a lovagjaim megérkeznének a későbbi bárkákkal. Lelövöm! Elfeket. Akárkit! Hülye terv volt. Visszatekintve feltételezem, hogy sikeresebb lettem volna, ha a bedobok két lovagcsapatot (meg majd még egyet a harmadik hajóval), és egyből nekirontok. Valaki csak megmarad, és a varázsló után már nincs ellenfél a pályán.

Felfejlődés
Az eredeti buta elképzelésemnek egészen megfelelt a felfejlődés. Feltette a hősét és egy csapat íjászt a jobb szárnyamra, én pedig elé minden lövőt, oldalukban a generálissal támogatni. Kezdtem azt hinni, hogy van esélyem.

1. kör
Nos ez gyorsan elpárolgott. Elég volt látni, hogy mennyire esélytelenek a lövéseim, és tudtam, hogy végem. Itt még lehetett volna esélyem, ha a generálist bátran előreküldöm csapatával, de sajnos ezt nem tettem meg. Ő itt még csak a trebuchet-mat célozta, de a lovagjaimmal sajnos csak kicsit mozdultam közelebb.

2. kör
Ami elég is volt ahhoz, hogy a varázslója searing doomjának hatótávjába kerüljek. Emellett bejött a könnyűlovas egysége, plusz a két nyílvető, akik megpróbálták végleg eltörölni a generális maradékát. Megérkezik a damsel az errant csapattal. Vele is csak állok bambán, ahelyett, hogy megindulnék előre. Teljesen lebénultam. Megtörtem, feladtam. Ezt sem kellett volna. Még fel lehetett volna állni.

3. kör
Felkerül Ákos maradék csapata is, akik már csak dísznek vannak. A varázsló átugrik a Phoenix Guardhoz és onnan befejezi azt, amit a generálissal elkezdett. A közelben elhaló vezér láttán a kissebb íjász csapatom lefut (a másik megdobja az ötös Ld-t!), és a trebuchet is lebénul. A könnyűlovasok beugranak a seregem közepébe zavart kelteni, sikerrel. Megpróbáltam jól körbeállni, hogy lehetetlen legyen kijutni, de ezt sem csináltam tökéletesen. Előjött, hogy mennyire nincs tapasztalatom a játékban, sajnos a swift reform nem jutott eszembe.

4. kör
Így mégis kimenekültek, és most a seregzászlósom csapatára csapott le a perzselő végzet. Egyedül maradt, társak nélkül, egy sebbel. Az errantjaim rárontottak a könnyűlovasságára, így én is szerezhettem néhány ajándékpontot. Célpontként helyezve a kishölgy csapatát Ákos varázslója elé. Ezt akkor nem is láttam, nagyon profi volt.

5-6. kör
A maradék két körről se emlékem, se képeim nem maradtak. Elkezdtem menekülni, hogy maradjon még valami pontom, és ez valami csodával határos módon sikerült is. Arra emlékszem, hogy a damselék túléltek egy final transmutationt. A maradék két körben csak a trebuchet-m veszett oda. Természetesen én nem okoztam neki semmi veszteséget.  Vége. 969-112 oda: nagy győzelem, ujjhegynyire a mészárszéktől.

Végelszámolás
Visszanézve a történteket teljesen össze-vissza, frusztrálva játszotttam, mint hajdanán a vámpírok ellen. Pedig úgy érzem, hogy igenis lett volna esélyem, ha kicsit nyugodtabban áttekintem a helyzetet, és nem csak azzal foglalkozom, hogy "jaj, de nincs mit tenni a metálmágia ellen". Az előző H.É.T.-en kikaptam egy metal lore-os slanntól, ott utólag is teljesen elképzelhetetlennek érztem, hogy el ne verne nagyon, itt (talán az első meccsen nyert önbizalomtól) nem.

Hozzátenném, hogy nem a metálmágia és a motiválatlanságom miatt vesztettem igazán, hanem Ákos nyert azzal, hogy nagyon kegyetlenül, ügyesen és megfontoltan játszott. És az is igaz, hogy itt is (mint mindhárom csatán a H.É.T.-en) a kocka inkább az én kedvemre játszott.

Bár nagyon nem vagyok büszke erre a meccsre (és nem is a vereség miatt - lehet emelt fővel is veszíteni), őszintén szólva nem is élveztem a játékot. Kellenek azonban az ilyen csaták, sokat tanultam. Arról, hogy hogyan kell hozzáállni a játékhoz. És, hogy a bretonok lovagok, nem lövöldöznek...

Köszönet a Battle Chroniclernek és _bala_-nak, hogy felhívta rá a figyelmem. Sóóóóókkal könnyebb így.