Niki jól belevetette magát a menyasszonyi ruha keresésbe, emiatt egy-egy estére egyedül maradtam itthon. A munka és a ház körüli teendők után nem nagyon maradt erőm már semmi billentyűnyomogatásnál igényesebb tevékenységre, így tehát játszottam a számítógéppel.
Először 2007-ben hallottam a Slaves to Armok: God of Blood, Chapter II: Dwarf Fortress-ről: tocky pixelrajzoló műve után néztem utána. Pár hónapja le is töltöttem, kipróbáltam, de öt perc után ott is hagytam, mert kusza, átláthatatlan, irányíthatatlan, élvezhetetlen:
A múlt héten azonban mégiscsak rászántam egy kicsit több időt, kíváncsi voltam, hogy ez a szörnyűség hogy köthet le embereket.
És annak rendje és módja szerint teljesen belefeledkeztem a törperődöm építésébe. Hogy hogyan és miért, még magam sem értem.
Az eredeti grafika botrányos. Tudom-tudom, a Nethack-ben klasszul működik, de ott nem volt ilyen bonyolult világ! Szerencsére ezen segítenek valamit a grafikus tilesetek (én mikemayday szuper tileset-jét használom), de a kezdetek-kezdetén még így is könnyen elveszik a játékos. Aztán valahogy idővel egyre átláthatóbbá válik (bár a grafikus készlet nélkül tutti hetekbe telne), de bevallom nekem még nem múlt el a hiányérzetem.
A "kezelőfelület" botrányos. Keyboard shortcuts. Hot-keys. Billentyűzet. Ennyi. Szerencsére van egy összefoglaló ablak a használható billentyűparancsokról (rengeteg játéktapasztalattal rendelkező játékosok a kis segédképernyőt el is tűntethetik), de még így is igen kaotikus. Nincs egér, ikonok, ilyesmik. Bár a menü egész intuitív, bevallom néha rá kellett gugliznom egy-egy elintézendő feladat mikéntjére. Webes kereső feltétlenül javallott a játékhoz!
És mégis, a játék jó!
A játékmenet első látásra nagyon hasonlít a klasszikus Dungeon Keeper-re. Sokadikra is. Amiben különbözik, az a mérete. Ez egy hatalmas sandbox játék. Bármilyen mélyre leáshatsz, hatalmas tornyokat építhetsz; és olyan lakot építesz a törpéidnek, amilyet csak akarsz. Ami aztán egy idő múlva biztosan össze is omlik valahogy. Losing is Fun. És tényleg az.
A lehetőségek és kombinációk száma hatalmas (és egyre nő, Tarn és Zach folyamatosan fejlesztik a játékot). Akkor kezdett el igazán lenyűgözni a játék, amikor az öntözési technikákról olvastam (itt egy lassú videó az egyik lehetőségről). Így esett, hogy első igazi Dwarf Fortress-ezésem alkalmával hajanli négy után feküdtem le.
Bevallom, az első erődömet tutorial alapján építettem, ha valakinek sok ideje van, akkor ezt az utat nem ajánlom. Így nem tapasztaltam ki sok elkövethető hibát, de az alap lehetőségeket megismertem. Pár hibát azonban elkövettem, például nem igazán menedzseltem a dolgozóimat. Most nekiálltam egy új, igazán saját erőd építésének, kicsit jobban odafigyelve.
Ha kedvet szeretnék hozni a játékhoz, akkor a következő pár illusztrált történetet linkelném be:
Végül itt a legelvetemültebb Dwarf Fortress dolog, amit eddig találtam: Dwarf Fortress MŰKÖDÖ kompjúter (és design dokumentációja).
Utolsó kommentek