Még valamikor a nyár elején/közepén elmentünk öcsémékkel közösen a Balatonra. Kis pancsikálás után kifeküdtünk a partra, ahol ő előhúzott egy könyvet, aminek borítóján egy ismerős matematikus arca hunyorított. Mindketten matematika szakosok voltunk bohémabb korunkban, pár szót el is csevegtünk Erdősről (a borítón lévő matematikusról), majd kezembe nyomta a könyvet, hogy kölcsönadja. Ennek már jó pár hete, de csak tegnap sikerült végre a könyv végére jutnom.

Matematikával az utóbbi években nem nagyon foglalkoztam, szinte már csak annyit, hogy néha ránéztem Szabolcs blogjára. Pedig fiatalkoromban szívesen merültem el benne (bár tény, hogy sosem olyan nagyon mélyre). Éppen ezért élvezettel nosztalgiáztam most el ezen az időszakon a könyv segítségével. Alapvetően tehát meg vagyok elégedve vele, megérte elolvasni.

De. De lehetne jobb. A könyv a borító szerint Erdős Pál életével, munkásságával foglalkozik, ami csak részben igaz. Nagyjából a fele valóban róla is szól, bár a matematikai eredményiről kevésbé, inkább valamilyen portréként. Ezzel semmi gond, emberként is érdekes. Egy hosszabb rész néhány nagyobb (vagy szerencsétlenül kiválasztott kissebb) matematikati problémát, annak megfejtésének történetét ismertet. Ez is lehetne izgalmas (bár a legtöbbjük matematikát ismerőknek persze nem újdonság), sajnos azonban a szakmai oldala igen pongyola, pontatlan, néha hibás. Magyarként pedig különösen böki a csőrömet, hogy a nemeuklideszi geometriáknál folyton Riemannról beszél, Bolyait meg sem említve (se Lobasevszkijt, Gausst vagy akár Saccherit vagy Lambertet). Ezzel a résszel összefolyva olvashatunk még egy-egy nagyobb matematikusról is rövidebb történeteket a könyvben. Szerintem klassz dolog, ha az egészet nem tenné tönkre azzal, hogy Grahamről (akinek véleményem szerint eredményei nem foghatók pár más említett tudóséhoz) aránytalanul sokat ír, és kicsit talán túlságosan kiemeli a matematikusok őrült/szuicid kisebbségét.

A könyv egyértelműen nem matematikusoknak készült, inkább olyanoknak, akik érdeklődenek a története, vagy egyszerűen érdekes emberek iránt. Esetleg alkalmas lehet még gyerekek a matematika világába olvasmányos módon való bevezetésébe. Ebből a szemszögből is hibája azonban a Graham rész, a sok háborodott és a pontatlan szakmai tartalom (bár jó játék lehet okosabb gyerkőcök számára a hibák megtalálása).

Mindezen hiányosságai ellenére szerintem egy klassz, jól olvasható, tényleg szórakoztató, gördülékeny könyv, nem beszélnék le róla senkit (ugyanígy azonban nem is erőltetném rá senkire).

A fordítást sajnos nem tudom értékelni, lehet, hogy ott veszett el sokminden; abban viszont egyetértünk öcsémmel, hogy a magyar cím sokkal hangzatosabb (mikor megnéztük az eredetit azt mondta, hogy angol címmel fel sem figyelt volna rá, meg se vette volna).

Paul Hoffmann: A Prímember. Erdős Pál - a matematika szerelmese

A könyv említi a Monty Hall problémát (naná, hogy nem Selvintől, hanem vos Savanttól). Korábban is hallottam, akkor és most is kiszámoltam, akkor és most is értetlenül álltam a számolás után. Hogy a francba jöhet ez ki? Elfogadtam, de nem értettem, hogy miért. Most már azt hiszem látom, hogy hol csúsztam el. Nyitás után nem az a kérdés, hogy melyik ajtót válassza, hanem az, hogy váltson-e. A játékvezető viszont nem véletlenül dob ki ajtót! Tudatosan teszi, olyat dob, ami mögött nincs nyeremény, így "módosulnak" a valószínűségek, és az eredeti választástól függően nem egyenletesen.