Ha valaki a mostani seregemet látja, valószínűleg el sem hiszi, hogy eredetileg a gyalogos figurák miatt választottam a bretonokat. Aztán a játékban nem sok hasznukat vettem, ezért nem gyűjtöttem őket, de még ma is elbűvölnek a szép régi fém figuráik (sajnos azonban szinte mindig elkapkodják előlem az ebay-en mind). Egy kivétel van: íjászokat gyakran pakolok még fel a posztóra, bár tény hogy inkább a sereg szépsége miatt, mint az ütőerejükért. A következő pár sorban róluk írok röviden.

Kezdve egy kis történelemmel.

Az első kiadású Warhammer Fantasy kevésbé feltérképezett világában még nem létezik Bretonnia, de van lehetőség lovagi hangulatú sereg építésére. A “Men of the West” frakció a ma ismert feudális breton élményt adja. Ezen haderő íjászairól nem sokat tudok, nem találtam a weben sem sok információt, csak ezt a klassz 1985-ös ligurát:

Az 1988-as Warhammer Armies (a harmadik kiadású szabályokhoz) már saját fejezetben ismerteti a lovagias breton népet. Ekkor még alapvetően francia hangulatú, hangzású volt, ennek megfeleleően a következô, gyönyörűen egyszerű íjász parasztokat Rapscallions-ként tartalmazta a seregkönyv:

Aztán jött az ötödik kiadás, breton-lizardmen alapdobozzal és a - véleményem szerint - máig megjelent legötletesebb 1996-os seregkönyvvel. A franciáról áttolódott a brit szigetek felé a hangulat, változatos volt, ötletes és minden jó.

A lista kéfajta íjász egységet is hozott, a longbow-val felszerelt sqiure egység a mai skirmisher peasant bowmen őse, emellett volt még az alap bowman:

Squires

Equipment: Hand weapon and longbow.
Options: One unit of Squires in the army can be upgraded to Foresters at a cost of +1 pt per model.
Special Rules: Squires are Skirmishers. Foresters are Skirmishers and Scouts.

Bowmen

Equipment: Hand weapon and longbow. May have light armor (+1 pt per model).
Options: Upgrade one Bowman to Musician (+5 pts). Upgrade one Bowman to Standard Bearer (+10 pts).

Gyönyörű modell mind. Ha jól tudom, mindkettű special választás volt, de mivel ebben csak parasztok voltak, nem vettek el lovagok és egyéb nyalánkságok elôl pontot. A mai peasant bowmen-ekhez képest láthatóan erősebbek, és drágábbak. Sajnos a hatodik kiadás óta játszom csak, így játéktapasztalatom nincs, de úgy olvastam, hogy a mostaniaknál ütőképesebb voltuk ellenére sem voltak annyira közkedveltek. A hetes Leadership és a hármas Weapon Skill mellett pedig volt még egy nagy előnyük: az Arrowhead formáció.

Ez az akkori Lance formáció paraszt változata, és rengeteg előnnyel rendelkezett: sorbónuszt kapott kevesebb figuráért is, nem volt oldala, és nemcsak, hogy minden szélen lévő figura lőhetett, de, ha az egység nem mozdult, akkor akár az egész csapat is! Ez még a mai volley fire-nél is több. Mindezek fejében nem rohamozhatott és marcholhatott, de kinek kell ez! Szerintem ezek a speciális szabályok tették igazán bájossá ezt a könyvet. Ha valóban készülődik valahol az új seregkönyv, akkor remélem elolvassák ezeket a szabályokat ötletforrásnak.

Ami már akkor is komoly hátulütője volt a breton távharcnak, hogy íjászaink fél méterről nem képesek eltalálni egy tehéncsordát sem. Ezt orvosolták a könyv másik nagy erősségével, a nevesített hősökkel. Pontosabban közülük eggyel, Bertrandal és bagázsával.

Bertrand the Brigand and the Bowmen of Bergerac
175 points for the unit
You may add Bertrand the Brigand and the Bowmen of Bergerac as a single Rare Unit Choice. The unit consists of Bertrand the Brigand, Hugo le Petit, Gui le Gros, a standard bearer, musician and 5 Bowmen. You may add additional Bowmen to the unit at the cost of 7 points each.

Equipment: Bertrand and his henchmen are armed with sword and longbow.
Special Rules
Bertrand the Brigand
Bertrand is an expert archer who won fame when he slew the ‘Great Flapping Monster of Chateau Mal’ with his longbow. He is able to re-roll his to hit roll once in any turn if shooting with his longbow.
Bertrand possesses one Black Arrow that he may fire once per battle. The Black Arrow will always hit on a 2+ and is Strength 5.
Hugo le Petit
Hugo is known for his immense size and great strength. He is Bertrand’s right hand man and always fights with a huge staff and shoots with an enormous longbow. If he scores a hit with his longbow, the arrow hits with a Strength of 5.
Gui le Gros
Gui is noted for his considerable girth, which is connected to his considerable appetite for venison, meat pies, capons and beer. Although armed with a longbow, Gui carries a huge wine flagon slung over his back to refresh the bowmen in the midst of battle. There is only enough wine for the bowmen to have one drink each, so the wine flagon can only be used once.
At any time in the battle, the owning player may have the unit drink from the flagon. Once this is done, the unit is Immune to Panic for the remainder of the battle. However, the effects of the wine are strong and the entire unit suffers a –1 to hit penalty when shooting their bows for the rest of the battle.

Egyszerűen szuper! Nem?

Na, aztán jöttek a hatodik kiadású szabályok és 2004-ben az új sereglista is. Még egy-két csatám talán volt ezzel a felállással, majd megérkezett a hetedik szabálykönyv is (2006), és eddigi életem legtöbb fantasy bunyóját ezzel a párosítással játszottam.

Eltűnt a korábbi fantáziadús egyéni szabályrendszer, ennek fejében egy tisztábban játszható, egységesebb játék maradt.

Íjászokból maradt nekünk egy peasant bowmen egység, amit azonban még mindig lehetett ügyesen finomhangolni. Ez kifejezetten tetszett. A squire-ket a skirmisher opcióval imitálhattuk, a korábbi bowmen egység lehetőségei pedig itt is megmaradtak. Az arrowhead elveszett, de kaptunk helyette defensive stakes és braizers szabályokat.

Mindkettő egész klassz, érdekesek, de nem adnak olyan nagy lökést a csapatnak. A kezdetek kezdetén beastmen és wood elf ellenfelekkel játszottam, ez utóbbi ellen a tűz egész hasznos volt. És sosem felejtem el, hogy valamikor réges-rég egy rohamozó centigor osztagot megfutamított pár paraszt nyilakkal.

Azonban a közepes (de már talán gyengének számító) Ballistic Skill miatt szinte alig találtak el valakit, ha mégis, a hármas erő csak a gyengébb és páncélozatlan csapatokra lehetett veszélyes. A gyenge tűzerő mellé siralmas közelharci és védelmi értékek társultak. Hullottak, mint a legyek mindentől (lövéstől, pofontól egyaránt), és ha már hullottak, akkor pánikoltak is. A botrányosan alacsony Leadership értéket a peasants duty csak elméletben orvosolta. Hiszen ez azt jelentette volna, hogy a lovagokat vissza kell fogni, amit pedig breton játékos nem tesz. Ha valaha nyerni akar.

Tapasztalataim szerint a magányos hősök korlátozásán, és a védtelenebb kis egységek zaklatásán kívül nem sok hasznuk volt tehát, ezekre viszont jól jöttek. Talán még csalinak. Mivel akkoriban a breton ha nem volt közelharcban, akkor rosszul állt, így aztán általában olyan sok célpontjuk nem volt. Így eshetett, hogy kizárólag lovagokat vittem arra a H.É.T.-re is, ahol az egyik küldetést csak gyalogos figura teljesíthette.

Az új műanyag íjász parasztok vesztettek a régiek sármjából, de igen változatossá tehetőek és még mindig remekül mutatnak.

Csak megfontoltan kell tervezni a talpalásukat, ha több sorban szeretnénk felállítani őket.
 

Amit pedig ma már biztosan szeretnénk, hiszen 2010 óta van egy új, nyolcadik kiadású szabálykönyvünk! Azóta pedig elméletileg a nagy gyalogos blokkok a divat. Nem is csoda, van itt steadfast, véletlenszerű rohamtáv (egy gyalogos akár messzebre is futhat mint a lovas), Initiative szerinti ütés (nincs már olyan komoly előny rohamból, főleg mert:), hátulra sebkiosztás, és így tovább. A távharcosok maguk is erősödtek: két sorból lőnek (volley-fire-rel még többen), könnyebben átlátnak mindenen.

Felvirradt tehát a parasztok hajnala! De hogyan tudnánk ezt használni?

A régi takikát követve, gyenge egységeket szurkálni, magányos hősöket korlátozni? Ez egyre kevésbé megy. Úgy látom, hogy az a tendencia, hogy a lények szívóssága egyre nagyobb  lesz, a hősöket is egyre inkább érdemes osztagba tenni, és mivel már nincs fél victory point a félig kiírtott egységért, ezért az ilyen (volley fire ellenére is) gyenge távharcosoknak szűkül a bevethetőségük. Plusz a large target szabály is eltűnt, szörnyeket sem vadászhatnak.

Akkor legyen ragacs egység? Batárnagy blokk, hogy a steadfast miatt megakadjanak benne az ellenfelek, amiket majd a lovagok oldalbakapnak. Hááát. Az régen rossz, ha a gyalogosok a lovagok előtt kolbászolnak, az ellenfél ilyen egységei általában erősebbek, egyedül meg nem maradhatnak, mert steadfasttal is pici a Leadershipjük. Egyébként is hiába kapnám oldalba lovagokkal az ellenfelet, mert a parasztokból továbbra is túl sokat ütne le, így romlik a combat resolution. Esetleg rohamtámogatásra alkalmas lehetne (hogy elvegye a steadfastot az ellentől).

Kevésbé ortodox megoldásként marad a hősök becsatolása. Egy gyalogos lovag a magas Ld-hez és extra ütőerőnek. De főként egy damsel. Ő az akivel egy parasztblokk is veszélyessé válhat. Az új mágiának hála a breton bűbájosok is egyre hatékonyabbak, és egy ilyen kis csőcselékből is veszedelmes vadállatokat varázsolhatnak (WS 2-vel).

De vajon erre íjászokat használjunk? Olvastam ezt is, azt is; és nem fogok dönteni, mert számomra breton közelharc lovagot jelent, de azért itt egy kis összefoglaló:
Elônyök: Ingyen obstacle a defensive stakes miatt (nehezebb eltalálni), braizers (amivel fear-t okozhat például lovasságnak), lövéssel előre meggyengíthet (és stand and shoot).
Hátrányok: Nincs spear vagy halberd (kevesebbet vagy gyengébbet üt), nincs pajzs (könnyebben halnak), drágább (kevesebb fér be, több pont az ellenfélnek).

Sajnos a skirmisherek elvesztették a 360 fokos látószöguket és a szabad formációt, így őket ez a szabálykönyv teljesen kiírta, pedig milyen jók is lennének hozzá a régi squire modellek! Esetleg az erdőben steadfast szabályban van fantázia, de pillanatnyilag nem látom az előnyét.

Mire lehetnek még jók? Egész olcsók, így a felváltva felpakolásnál jól jöhet a sok apró egység. Ha ezeket kezdem felpakolni, akkor a lovagokat már tudni fogom taktikusan elhelyezni. Ez pedig igen nagy előny! Főleg specializált hősöknél. De nem szép, nem tiszta taktika.

Őszintén szólva egyik megoldás sem szimpatikus számomra. Talán a trebuchet védelme az egyetlen olyan feladat, amit méltónak és nem szabálykiforgatósan nyakatekertnek találok számukra. Más kérdés, hogy én a kőhajítót sem részesítem előnyben, mivel azzal sem találok soha.

Nagyjából ennyi. Hasznos tulajdonság még a tüzes nyíl (ha regeneráló egységre lő trebuchet, akkor előtte mindig érdemes odabökni velük, plusz a fear-keltés lovasokban, kocsikban is kellemes meglepetéseket okozhat). A paraszt zászlók is jól jöhetnek, hiszen nem adnak pontot az ellenfélnek, és a muzsikus pedig kellően mozgékonnyá teheti a bandát (hátulról-oldalról bejövő egységek visszafogása, menekül-ráfordul-lő taktika).

Egyértelmű ítéletet nem tudok, nem akarok, és talán nem is lehet hozni. Összességében a breton nem távharcos nép (a blessing of the lady miatt egyébként is kevesebbet lövünk), de van létjogosultsága a parasztoknak. Ízlések és pofonok. Én nemsokára nekiállok kifesteni még negyvenet...

Ez azonban javarészt elmélet. Tapasztalatok?