Nemrég Bogesz megkért, hogy - ha jut rá időm - formázzam meg a régi H.É.T. versenyek küldetéseit is. Szívesen csinálok ilyesmit, amellett, hogy szórakoztat, kicsit formában tart rajzolásban is. Igazából magam is nekiálltam már korábban, de ez egy jó ok volt, hogy befejezzem. Úgyhogy bele is fogtam. Csillagvadász engedelmével pedig ezennel innen le is tölhetők:

H.É.T. I - A Kiválasztott. Életem első Fantasy versenye. Nagyszerű móka! Először (és utoljára) használtam pegazusos hőst (a Kiválasztottam alól pár patkány ki is szedte). Nem vittem egy szál parasztot sem, a második küldetésre a megfelelő virtussal ellátott lovagom és damselem volt a két magányos gyalogos modellem és mégis meglett a küldetés! Csupa-csupa kaland.

H.É.T. II - A Hatalom Itala. Erre a versenyre nem emlékszem, így viszonylagos bizonyossággal állíthatom, hogy nem sikerült eljutni rá. Sajnos.

H.É.T. III - A Sárkánygerinc. Pályafutásom második, harmadik és negyedik nyolcadik kiadású játékai. Közel jártam hozzá, hogy abbahagyjam a Fantasy-t. A második küldetésben egyedül a Kiválasztottam élte túl a játékot (teljesítve a küldetést), és annyira frusztráló volt a mágia ereje, hogy teljesen elszontyolodtam. Ide kísért el először és utoljára Niki is, úgyhogy előtte szerepeltem le. Vicces jelenet volt, hogy az utolsó küldetést a felpakolásnál megnyertem volna, ellenfelem nem figyelt a küldetésre seregépítésnél. Aztán - miután kiigazította a listáját - laposra vert.

H.É.T. V - Örökség. Aztán jött ez a verseny és rendberakta ezt a kiábrándulás a szabályrendszerből a dolgot. Jó meccsek, hangulat, sikerélmény (egy kis siker komoly kedvet tud hozni a játékhoz), tanulságok. Nem szerepeltem olyan hihetetlenül jól, de végre újra láttam lehetőségeket a breton seregben. Ide szerkesztettem először ezt a versenyszabály dokumentumot. A címlapképpel azóta sem vagyok teljesen megelégedve.

H.É.T. VI - Találkozások. Addig szerencsétlenkedtem, míg végül lemaradtam a versenyről. Jó volt az időpont, nem volt jó, elnéztem, mégsem. Sajnálom ezt is, különösképp, hogy zsoldosokként végre kipróbálhattam volna végre pár törpe figurámat is.

H.É.T. VII - A Hetedik. A már megszokott szuper verseny, ahol viszont a küldetések sajnos annyira nem kötöttek le, mint a korábbiakon. Nem tudom miért, igazán jók pedig. Visszavághattam a Sárkánygerinc versenyen elszenvedett szégyenteljes vereségért, úgyhogy már csak ezért is megérte.

És akkor ennek kapcsán akkor álljon itt még valami. Rövid-szerű, semmiképpen nem teljsekörű gondolatburjánzás arról, "Ahogy én egy Warhammer Fantasy versenyt elképzelek":

Az alap a H.É.T. Nagyon kedvelem ezt a székesferérvári versenyt. A rendszere szerintem olyan jó, hogy ha tehetném, csak apróbb változásokat eszközölnék, hogy az általam elképzelt tökéletes versenyt megkapjam.

Tetszik, hogy Csillagvadászék csapata energiát fektet klassz, hangulatos küldetések írásába. Az egész kicsit közelebb hozza a sereget a játékoshoz. Ezt azóta szinte kötelezőnek érzem egy versenynél. Szerintem nagyszerű, hogy a küldetéseket és a győzelmet/vereséget függetlenül kezelik! Felejthetetlen élmény a "Sárkánygerinc" második küldetése, ahol Máté egyetlen figurán kívül kiírtotta az egész seregemet, de az az egy Kiválasztott elérte a Slann remetét, és ezzel teljesítette feladatát.

Korábban így mindig komoly késztetést éreztem a feladatok teljesítésére. Sajnos az utolsó tornán az első küldetésre azt hittem, hogy bebuktam, így utána már valahogy nem motivált a plusz győzelmi pontok lehetősége annyira (pedig nagyon jó, hogy van). Éppen ezért kis módosításként én versenypontokkal is jutalmaznám egyes küldetésék teljesítését: egy sikeres küldetés +1 pont, kettő teljesített +3 pont, mindhárom sikere esetén pedig +6 járna.

Mindemellett megtartanám azt a jó szokást is, hogy egyes küldetések teljesítése kisebb előnyöket jelent a későbbiekben. A legjobb példa erre az első verseny utolsó csatája, ahol az első kettő eredménye egész komolyan befolyásolta a plusz hőst.

Klassz dolog lehet a sereg fejlődése is, amire ugyanígy az első H.É.T. jó példa. A mordheimes szívem a karakterek fejlesztése felé húz inkább, bár igazán jól megvalósítani ezt kampányokban lehet, nem egy három-négy fordulós tornán.

A festettség jutalmazását is támogatom. Bár én magam nem játszom teljes festett sereggel, de általában e verseny miatt fogok újra ecsetet.

A csaták versenypontozás módja bevált. Nekem tetszett a korábbi, hetedik kiadásra épülő kicsit ritkásabban mintavételezett is, de a legújabb száz győzelmipontos rendszer is.

Az 1500+-os seregméret szerintem megfelelő a két és fél órás köridőhöz. Most volt először, hogy sikerült idő előtt befejeznem egy meccset (mondjuk én kifejezetten lassan játszom), úgy hogy Tyuki közben még szünetelt is egyszer-egyszer. Szeretem, hogy van lehetőség manőverezni a pályán, így feljebb már nem nagyon mennék, az kisseb pontszám pedig igencsak korlátozná a seregépítést.

Kritikus pontja lehet a versenynek a sorsolás. FFZ-n esett meg, hogy a verseny négy csatájából kettőt klubbtárs ellen vívtam. Mivel ilyen tornákra elsősorban azért jártam, hogy új ellenfelekkel játsszak, és az esetleges saját klubbos játékfélreértelmezésektől megszabaduljak, ez nem jó. H.É.T.-en nem tapasztaltam összesorsolást, bár tény, hogy a Szakállas Vaddisznók fantasy tagozátát szinte már csak én képviselem - és ma már csak elvétve játszom klubbtársak ellen is.

A klubbpárosítás mellett én örülnék, ha második prioritásként a korábbi ellenfelek típusa is beleszámítana a sorsolásba. Ezt valószínáleg csak azért érzem kicsit zavarónak, mivel az utóbbi versenyek során mindig volt két ugyanolyan ellenfelem (két vámpír, majd két gyík), de soha nem játszottam még mondjuk Tomb King, Dark Elves, Chaos ellen.

Ami még klassz lenne, hogyha a sorsolás figyelembe venné a seregek festettségét. Bár ez engem nem érint, aki festett haddal jön, az biztos örülne, ha az ellenfele is ilyen csapatokat tenne az asztalra.

Kedvet is kaptam egy Excel-es sorsoló megírásához. De nem fogom megcsinálni.

Az elhelyezés a H.É.T.-en megfelelő, ha itt mindenképpen javítani szeretnék, akkor az asztalok nem játék felületét növelném egy picit (vagy az alattuk lévő iskolapadok polcát fordítanám kifelé), hogy a játékon kívüli egységek, könyvek, sereglisták, italok, egyebek ne a csatatér látványát rondítsák.

Tereptárgyak legyenek szépek, egyértelműek. Ezzel sem volt semmi bajom Székesfehérváron, bár személy szerint nekem nem tetszenek annyira a sima, itt-ott lefújt asztalok. Egy zöld posztó mégis sokat dob a harcmező képén (mondjuk téli környezetben játszódó tornára megelégszem a sima fehér asztallal). Az sem árt, ha helyenként csak az asztal színesítésére apróbb terepelemek is szét vannak szórva.

A szünetek talán kicsit szűkek, kapkodós néha nekem, de leginkább azért, mert túlhúztuk a játékokat. Nem vagyok igazán társalgós ember, de jól esik egy-két szót váltani a csaták közt ismerős, vagy akár új arcokkal.

Ellenfelekből pedig pont ilyeneket.