Az elmúlt héten minden alkalommal, mikor szabadidőhöz jutottam a hulla és a hulla fáradt között félúton voltam, ezért a tesztkaland kódja egész végig stagnált. Ehelyett olyan kikapcsolódást kerestem, amit üres fejjel is végezhettem. Löketet a főnököm adott: feldobta, hogy a következő (rendszeresnek tervezett, de eddig csak egy alkalommal megrendezett) kollégás játék-estén kipróbálhatnánk a Nottingham-et.
Nekiálltam angolra fordítani (a némethez nekiállni sem voltam elég kipihent), de csak a bevezető oldal kerettörténetéig jutottam. Nem akart gördülékenyen menni, ehhez is túl sok "agymunka" kellett volna. Valami pihentetőbbet kellett keresnem.
Meg is lett hamar. Mint korábban írtam, az 1:72-es figurákhoz a GW bretonok méretére passzintott épületek órmótlanul nagyok. Mivel mindkét eddig letisztázott küldetés igényel házakat, ezért a tesztjátékhoz szükség lesz normális méretű viskókra. Ezzel teltek a legutóbbi éjszakáim:
A breton viskók összeeszkábálása után végeztem egy rövid "kutatást", az új épületeknél törekedni akartam a történelmi hűségre. Itt-ott azért engednem kellett a játszhatóság érdekében. A XII-XIII. századi angol parasztházak például eszméletlenül picik voltak. Az játszhatatlan lett volna, így elkészült modell alapterülete legalább kétszerese az akkoriban megszokott méretnek. Mindazonáltal már ránézésre is látszik, hogy legalább egy hajszálnyit jobban utánanéztem: az átlós oszlopok csak a szélnek jobban kitett sarokoszlopokat támasztják és azok köveken állnak (így nem rohadnak el olyan könnyen).
Az elkészítés módszere nagyjából ugyanaz volt, mint az előzőeknél: hullámkartonból (ez most valamelyest vékonyabb, de masszívabb papír volt - Bianka egyik játékának a doboza) kivágtam a falakat, felragasztottam őket egy CD-tokból kivágott lapra, majd az oszlopokat jelképező kartonpapír csíkokat szépen felragasztgattam a vázra. Végül az egészet átkentem faragasztóval.
Ami jelentősen eltért a korábbiaktól, az a tető. A mosogatószivacsot nehezen tudtam festeni, így kipróbáltam valami mást. A szalmát zsineg-szálakkal modelleztem! Levágtam néhány egyenlő hosszúságú darabot egy tekercsről, szétbontottam, majd a szálakat felragasztottam (több sávban). Az egészet közben, és utána vizezett faragasztóval kenegettem. Az eredmény nem lett sokkal meggyőzőbb, de egész jól festhető, szerintem elfogadható.
A falakat egy - még Zolitól örökölt - rég beszáradóban lévő bleached bone tubusból festettem, jó túrósan. Élőben szép, bár elég visszafogott textúrát adott.Most nem mostam be őket, helyette a talp közelében halványan (jó vizes) zölddel, felül pedig szürkével pamacsoltam be. A képeken annyira nem feltűnő, élőben tetszetős a hatás.
A talpat behomokoztam, szórtam rá követ, majd festettem. Új tapasztalat, hogy a CD-doboz műanyagán a faragasztót nehézkes elteríteni, ezután talán egy vékony papírréteget érdemes lesz hordozónak ráragasztani.
A festés után befüveztem a talpat és szórtam rá pár GaleForce nine hobby scenics cafatot, jutott a falra is. Még Budapesten laktam, mikor vettem három kis dobozt valamelyik ottani klubb/boltban, szerintem nagyon élővé tud varázsolni tereptárgyakat. Csak ajánlani tudom.
Egyszerre két háznak álltam neki, de az egyikkel lemaradtam míg a másik tetejével kísérleteztem.
Bár ezek a házak is csöppet nagyok az 1:72-es figurákhoz, ez már egyáltalán nem feltűnő, játékra tökéletesen megfelel. Breton figurákhoz talán már aprónak is tűnik, pedig nem az. Talán a magas GW talp miatt.
Jövő héten Steyr-ben leszek, távol a családtól. Nem tudok ott lenni Bianka fürdetésénél, altatásánál, nem tudunk nevetgélni. Nem kárpótol, de kódolni talán lesz alkalmam...
Utolsó kommentek