Csatajelentés az V. H.É.T. első meccséről.

Fél évvel ezelőtt játszottam utoljára, akkor is Székesfehérváron, az előző versenyen. Akkor teljesen kiábrándultam a breton lovasságból, emiatt született az előző iromány. Most próbálkoztam egy kicsit parasztosítani...

Thomas von Carsteinnal már találkoztam két H.É.T.-tel ezelőtt. Egy számomra igen frusztráló ütközetben meglepően kegyenlített csatát játszottunk. Itt volt hát az idő egy újabb megmérettetésre.

Thomas von Carstein - Vampire Counts (nem teljes varázstárgyas lista, csak amit láttam) Vampire Lord  - Level 3 Vampire Corpse Cart 10 Crypt Ghouls 15 Crypt Ghouls 26 Crypt Ghouls 5 Dire Wolves 3 Cairn Wraiths  - Banshee 3 Cairn Wraiths  - Banshee

Én - Bretonnia Lord  - Virtue of Heroism, Sword of Strife Damsel  - Chalice of Malfleur, Warhorse, Level 2 - Life Lore Paladin  - Virtue of Noble Disdain, Dragonhelm, Wyrmlance 7 Knights of the Realm  - Full Command, Banner of Chalons 7 Knights of the Realm  - Full Command, Banner of Eternal Flame 7 Knights errant  - Full Command, Errantry Banner 30 Peasant Bowmen  -  Musician, Braizers 25 Peasant Bowmen  -  Musician Field Trebuchet

Küldetés
Kikötőváros. Az első meccs zavarában a küldetés speciális szabályait a felállásnál el is felejtettem.

Taktika
A tervem az volt, hogy két lovag osztagot oldalt, a szikla takarásában a hátukba küldjek. A BSB a parasztokban tartja a lelket elöl, ha kell; amíg körbe nem érek, és akkor ő zárja be a körbeölelést. Ebben szerencsére partner volt az ellenfél. A két banshee elég ijesztőnek tűnt (korábban az egyik legalattomosabb figurának tartottam), tőlük próbáltam távol maradni. 

pihentesd az egeret az ábra fölött a magyarázatért

Felfejlődés
Szép csatasorban felálltunk, a "taktikának" megfelelően két lovaggal szélre, a többi a tábla közepén. Itt köszönném meg ellenfelemnek újfent, hogy emlékeztetett a GONOSZ VÍZre, és így nem raktam a távharcos egységeimet úgy le, hogy azokat a második körben elmossa a küldetés. Azt gondoltam, hogy szerencse a nyitott pálya, mert az íjászoknak és a trebuchetnak klassz látómezőt ad, de utólag úgy láttam, hogy mindegy. Így sem okoznak komoly veszteségeket az ellenfélnek.

1. kör
Kevés akció. Senki nem hullott el, sőt, a kör végén többen voltunk, mint előtte. Ő szép lassan teremtgetve megindul felém a sziklák takarásában. Én a jobb szárnyat kitolom (errant előre, mögötte a generális rohanni). A damsel - azt hiszem - bevisz magának egy sebet megállíthatatlan erővel, de a seregében szerencsére nem tesz kárt. A Trebuchet-m innentől fogva folyamatosan a fővámpírt tartja célkeresztben, bízva a csekély esélyben, hogy leveri (no meg azért is mert egy hatalmas ghoul hordában bújkál).

2. kör
Lassan kiépít egy kelepcét nekem szemben középen, de elköveti azt a hibát, hogy a jobb szárnyamon kiugrik az errantok mellé a bansee-val. Belerohanok a generálissal (a Banner of Chalons használatának etalonja). A trebuchet-lövés elsodródik a generálisról, de a másik vámpírt pont megsebzi! Azt hiszem, nem vagyok benne biztos. Nincs már róla pontos képem, lehet, hogy a következő körben dob egy miscastot. Ő egyébként ebben a körben is folytatja a teremtgetést, amennyire tudja.

3. kör
Thomas von Carstein itt már bajban van. Bár befejezi a csapdát középen és én ebbe bele is futok (a banseekkel gyakorlatilag beleugraszt), eddigre a jobb szárnyon átjutok, és a kelepcét kelepcébe csalom. A csali ghoul osztagon brutálisan átfutok. Még tudnak ilyet a lovagok! A vámpírokkal végleg kivált a nagy ghoul osztagból, ezzel vagy a lovagjaim elé, vagy az íjaim elé kénytelen menekülni.

4. kör
Vagy nem. A generális sikeresen kimenekül mindkettőből, de a másiknak esélye sincs. Nem jut messze, az errantjaim elérik és karót döfnek a szívébe. Középen rámcsapja a kelepcét, de a BSB-s csapatom csodával határos módon minden mentőt megdob. Így még ő porlik. A becsapódó lordom végleg eltörli a csapda maradékát is. Közben a banshee belekezd a parasztjaim írtásába - lesikítja a trebuchet-mat.

5. kör
Az amúgy is lassan a tenger áldozatává váló íjászaimat lerohanja a banshee és a ghoulok csapata, de már vesztett. Az errantok ledöntik a kocsit, a lordom pedig befejezi a mészárlást a generálisának kopjára tűzésével. Vége. Kb. 1600-245 ide: mészárszék.

Végelszámolás
Rengeteg mentőt megdobtam (százból kilencvennyolcat, a maradéknál meg utána a 6+-ot), és ez a csata az oka annak, hogy a verseny harmadik csatájában Matusy ghouljainak nyugodt szívvel nekimentem (vagy hagytam, hogy nekem jöjjenek).

A vámpírok egyértelműen sokat gyengültek a nyolcadik könyvre. A két nagyon durva új gyalogos szabály egyike sem érinti őket (steadfast, I szerinti ütés). És bár a több sorból ütés és az elhullottak hátulról leszedése jól jön, még mindig sebezhetőek közelharcban. A mágia viszont náluk - érzéseim szerint - annyira lebénult, hogy bretonnal ellenük harcolni végre egyáltalán nem frusztráló.

Régen nem élveztem ennyire csatát, ami javarészt annak köszönhető, hogy nyertem, úgy, hogy pont azt csináltam, amit akartam. Adott elég jókedvet az egész napra.