Ádámé

Már akkor eldöntöttem, hogy a breton seregemben nem lesz konvertált, öntött vagy scratchbuild figura, mikor belekezdtem a hobbyba. Konvertáltam harckocsit, speciális figurákat az imperial guard seregembe, skull pass törpéket dolgoztam át a felismerhetetlenségig, a goblin és grot seregeim pedig erre alapszanak (majd); de a breton ügyeltem tisztán tartani. Ezt a "fogadalmamat" azonban már kétszer is megszegtem. Mindkét alkalommal a székesfehérvári verseny miatt.

 Tavaly az egyik küldetéshez gyalogos lovagra volt szükségem. Ezek elég ritkák, és mivel nem gyakran használnám a versenyen kívül, úgy döntöttem, hogy egy men-at-arms figurából és egy ajándék lovag felsőtestbôl összeeszkábálok egyet. Szórakoztató dolog volt és egészen jól is sikerült. Megérte.

Most viszont, a kíváncsiság és a fórumok ajánlásai arra késztettek, hogy egy (általános vélemény, hogy inkább két) trebuchet-t is felírjak a sereglistámra. Meglehetősen késői döntés volt már, és a kétségbeesett keresgélésem nem jutott eredményre. Két nappal a verseny előtt még nem volt kőhajítóm (azaz volt, Loki ígért egyet, és végül hozott is a versenyre, de nem voltam biztos benne). Jöhetett a barkácsolás.

Első lépésként a képek alapján felmértem, hogy milyen elemekre lesz szükségem, majd a kigyűjtött képek alapján megállapítottam, hogy az egyes elemek milyen méretűek legyenek. Ezt igazság szerint már jóval korábban megtettem. Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy "csak úgy tesztelni a képességeit" összeállítok egyet.

A méretek alapján egy négyzetrácsos füzetben gyorsan fel is rajzoltam a sablonokat a vázhoz, következhetett az elemek legyártása. Pár hónapja azonban Grácott lakom, ahova viszont még nem halmoztam fel vacakok végtelen tárházát, első látásra csak néhány Kelloggs doboz és fogpiszkáló állt rendelkezésemre. Itt követtem el az első hibát.

Jól nézz közül, mielőtt nekiállsz! Nem lehet valamiből egyszerûbben megoldani?

Úgy döntöttem, hogy négy-öt rétegnyi a doboz papírjából elég vastag, és nem is tart sokáig ezek összeragasztása. Tévedtem. Bár már este volt, mikor nekiálltam, csak hajnalra lettem kész a kis darabok ragasztgatásával. Pedig Niki - a barátnőm - segített is. Lent a pincében ezalatt több négyzetméter hullámpapír maradt kihasználatlanul.

Az elemek azonban elkészültek, jól mutattak, és már csak össze kellett ragasztanom őket, hogy legyen egy trebuchet keretem. Ezt már vidáman meg is tettem, és ragasztgatás közben még az a negyszerű ötletem is támadt, hogy a ragasztót a felületre felvive, és arra vonalakat húzva klassz famintát is létrehozhatok. Hát nem.

Az eredeti tervtől lehetőleg ne térj el! Semmiképp ne kipróbálatlan irányba!

Nem értem el a kellő hatást. Most ránézve olyan érzést kelt, mintha a készítője nagyon ügyetlenül bánna a ragasztóval és ide-oda trutymózott volna véletlenül. Mindegy, majd lekapargatom valamikor...

A keret tehát kész, következik a nehezék és a kisebb kiegészítők. Előbbi gyakorlatilag egy négyzet alapú csonkagúla, ilyet gyorsan lehet hajtogatni - meg is tettem. Kivágtam a kiterített rajzát kartonból és összeragasztottam. Megintcsak elkövettem a "nem néztem körül" hibát. Másnap a szemét levitele közben találtam egy parafa dugót, amiből nem csak egyszerűbb lett volna kivágni, szebb és stabilabb is lett volna. A papírnehezéket pár kartondarabból összeragasztott csatolóval a hajítókarhoz ragasztottam.

Ezután már a többi kiegészítőt csak úgy, előzetes tervezés nélkül hozzáadogattam. Kis pajzsok és egyéb mintátat papírból a keretre és a nehezékre; egy kavics alufáliába csomagolva hajítandó kőként; néhány fogvájó a feszítő- és rögzîtő tengelyekként; majd egy kartonból és fogpiszkálóból eszkábált tekerőkar. Ez utóbbi siralmas lett.

Minden lépést, elemet gondosan tervezz meg!

A tekerőkart úgy oldottam meg, hogy három réteg kartonpapírból hengert épitettem, majd ezek oldalára fogvájódarabokat ragasztottam, majd az egészet egy nagyjából 1-2mm-es fogpiszkálódarabbal a vázhoz ragasztottam. Nagyon sérülékeny. Utólag máshogy csinálnám. De akkor nem gondolkodtam, csak csináltam.

Mindent egybevetve azért egy egész pofás trebuchet-t sikerült összehozni. Lealapoztam, mellédobtam négy gyalogos figurát és irány a verseny! A kőhajító azonban a játék során - nekem - teljesen hatástalannak tűnt. Talán figyelemelterelésként működött egy picit, de ilyen kis pontszámban úgy látom, hogy szinte mindig lesodródik a lövés az ellenfélről. Másra is költhettem volna azt a kilencven pontot. Esetleg még egy beast-es damsel...

Mielőtt nekiállsz: bizosan kell ez neked?

A pár negatívum ellenére klassz élmény volt. Jól szórakoztam, és könnyen lehet, hogy visszatérek még a kis hadigéphez, lecsiszolom, és kijavítom azokat a hibákat, amit elkövettem az építésekor. Ajánlom mindenkinek, aki érez késztetést, hogy vágjon bele, mert alkotni szuper!