Az utóbbi hetekben szabad perceimben Terry Pratchett könyveket olvasgatok, és olvasok újra. Kedvelem a regényeit, mert szeretem a humort, és nála általában ezt klassz történetre akaszkodva találhatom. Nem irányítja durván a tréfa a cselekményt, de így is folyamatosan vicces. Próbálom Nikivel is megismertetni (akadt rá lehetőségem: elolvastatta velem a Harry Potter sorozat első részét - be kell valljam, hogy a társalgások bugyutaságától eltekintve egy kellemes kis mese -, így viszonzásul ő egy általam kijelölttel teszi), mert az eddig olvasott kötetek szinte mind a kedvenc olvasmányaim közé tartoznak. Szinte.

Jelenleg A Kaszással múlatom az időt. Sajnos erről a könyvről felemás a véleményem. Tulajdonképpen két regényt kapunk egyben, amik közös kiindulópontból indulva függetlenül futnak. A történet alapja újfent szuper, a Halál szála kedves és klasszikus, de az ankh-morporki vonal számomra már kezdenek túl abszurddá válni. A Korongvilág eddig - bár néha misztikus, néha egyszerű, fura és leginkább humoros módon - alapvetően értelmesen működött. Itt én már túlzónak érzem a furcsa eseményeket.

A könyv eleje kifogástalan. A szokásos szuper Pratchett szint, a végére viszont mintha leeresztene. A párbeszédek például sajnos Harry Potter színvonalra esnek vissza a regény második felében. Nincs az az életszerű természetes társalgás, erőltetettebb, mint az általam korábban olvasott műveiben. Ez volt, ami miatt ez a könyv nem fog a kedvenceim között helyet kapni. Még az eddig legtisztábban látó és beszélő Halál is néha furán fogalmaz. Hozzáteszem, hogy magyarul olvasom éppen. Lehet, hogy az angol folyása jobb.

Ez az én véleményem. Szerintem, ha valaki csak most ismerkedik Terry Pratchettel (amit nagyon jól tesz), akkor ne ezzel a könyvvel kezdje. Nem azt mondom, hogy rosz, de vannak ennél sokkal jobb Korongvilág regények.