Ádámé

Pár napja a régi íjászfigurákkal nosztalgiáztam (amikbôl azóta be is szereztem párat, bibííí), most pedig elôvettem a legelsô fantasy csatajelentésemet a világháló eldugott bugyraiból. Akkoriban láthatóan még rengeteg szabadidôm volt.

Elöljáróban röviden csak annyit, hogy ez a játék még a hatos szabálykönyv Warbands kiegészítôje szerint zajlott, kezdô játékosként.

Következzen hát a múltidézés:

Seregek

Einar (Beasts of Chaos)
	Wargor (Hero) Commander, great weapon-nel, heavy armour-ban. 68 pont
	Bestigor Herd (Core) Kilenc bestigor köztük egy standard és egy musician. 126 pont
	Beast Herd (Core) Négy gor second weapon-ökkel köztük egy standard és egy musician, emellett öt ungor shield-ekkel. 68 pont
	Tuskgor Chariot (Core) Egy harci szekér. 85 pont
	Centigors (Special) Hat centigor throwing axe-ekkel és shield-ekkel köztük egy standard és egy musician. 153 pont

Pembroke (Bretonnia) én [igen ez a becenevem]
	Paladin (Hero) Commander, lance-szel, shield-del, rajta Curiass of Fortune és rendelkezik a Virtue of the Joust-tel. 125 pont
	Knights of the Realm (Core) Nyolc lovag köztük egy gallant, egy standard és egy musician. 216 pont
	Men-at-Arms (Core) Tizenhat paraszt spear-ekkel, köztük egy yeoman warden, egy standard és egy musician. 107 pont
	Peasant Bowmen (Core) Négy íjász. 24 pont
	Peasant Bowmen (Core) Négy íjász. 24 pont

Küldetés

Mivel ez volt a második fantasy csatánk, még nem bonyolítottuk a helyzetünket küldetésekkel. Bár a szabályok a Little War scenario-t írták elõ alap Warbands küldetésnek, mi egyszerûen csak egymásnak estünk. Az oldalválasztás, felfejlõdés kezdés és elsõ kör jogát pedig kidobtuk kockával. A csatatér következõképp festett:

Az oldalválasztás jogát elnyertem, s a jobb oldalt választottam. A nagyobb szabad terület több lehetõséget ad az íjászaimnak és nagyob rohamteret a lovagjaimnak.

a csatatér látképe

Felfejlõdés

A felpakolás sorrendjének meghatározásáért folyt kockacsatát Einar nyerte, s ezzel a felfejlõdést én kezdtem. Gyors egymásutánban felváltva felpakoltuk az egységeinket. (beast herd: vörös A, bestigor herd+wargor: B, centigor-ok: C, tuskgor szekér: D; knights of the realm+paladin: kék A, men-at-arms: B, peasant bowmen: C, D). Az íjászoknál törekedtem, hogy minél jobban belássák az elõttük lévõ tisztást és minél hamarabb lövöldözhessenek, a többieknél csak arra ügyeltem, hogy legyen egy kicsi mozgásterük (mivel szabad, rohamra igazán alkalmas tér csak elõttem volt, így nagyon megindulni nem láttam értelmét, védekezésre rendezkedtem be - az elõrenyomulás amúgyis
feldarabolta volna a seregemet).

1. kör, Pembroke

Az elsõ kör jogát elnyertem, így kezdhettem. Az elõzõ csatában elfelejtettem, most nem: imádkoztunk, az Úrnõ áldását kértük. Így kevésbé akciódúsan telt az elsõ köröm, de egyébként sem terveztem komoly kirohanást. [mint említettem kezdôk voltunk, félreértettem a blessing szabályt - akkoriban az elsô körben csak álltam mindig]

a hadak felsorakoztak

1. kör, Einar

Megindul a horda [nem nevetni a horda szón, nekünk akkoriban ez nagy volt]. A kocsi alulról, a két csorda felülrõl kerüli az erdõt. A centigoroknak nem jelent problémát néhány fa, belecaplatnak az erdõbe ügyesen úgy, hogy ki tudjanak belõle rohamozni, de õket be ne lehessen (majdnem két inchre az erdõ szélétõl áll meg, lovagjaimnak ez nehézterep, centigoroknak nem).

2. kör, Pembroke

Az erdõ miatt nem mertem berohamozni a centigorokat a lovagokkal, így hát a biztonság kedvéért inkább hátráltunk egy picit (hátraarc, pár inch galopp, majd újra hátraarc). Ugyanígy a men-at-arms csapat is hátralép egy-két inchet. Az elõzõ csatában ezt a hátrálást elszúrtam (nem értem ki a rohamtávból) [nem szabadott ugye mérni, de élveztem ezt!], most reménykedtem, hogy nem lesz baj belõle (az asztal széle nagyon közel van, könnyen lefuthatnak a csatatérrõl). A két íjász csapat megereszt egy-egy sorozatot a centigorokra és a kocsira, egy sebet bevive a tuskgor szekérnek.

2. kör, Einar

A nagy lendület alábbhagy, de még közeledik a horda. Einar sem szeretné, hogy berohamozzam, így a centigorokkal csak óvatosan lépdel elõre. A többiek nagyjából felzárkóznak.

3. kör, Pembroke

A lovagokkal megint hátrálok egy ici-picit [hihetetlen megfontolt gyávaság], hogy rájuk biztosan ne lehessen rohamozni; a men-at-arms csapat viszont megindul elõre, hogy rohamra csábítsa a centigorokat vagy a kocsit. Az íjászok ellõnek egy sorozatot a centigorokra és a kocsira, de meg sem karcolják - egyiket sem.

3. kör, Einar

A részeg centigorok bután (stupidity) elõretántorognak, ezzel - Einar pechére - nekem biztos rohamtávba. A horda többi része most már teljesen felzárkózik hozzájuk, fenyegetõen közel csapataimhoz.

másodpercekkel a két sereg összeütközése elõtt

4. kör, Pembroke

Rohaaam! [a negyedik körben! - ezt a türelmet újra kellene tanulnom] A lovagok beletarolnak a centigorokba - sajnos a dobófejszékrõl megfeledkeztem, és a roham közben a paladin kap is egy sebet tõlük. A men-at-arms a kocsi felé sétál. Talán elcsalogathatja a lovagok elõl, de ha nem, akkor legalább oldalba támadhatja utána. Az íjász csapatok most
 a wargorra és a kocsira lõnek, elõbbi sikeres mentõt dob, a kocsi viszont megint veszít egy sebet. Kezdõdik a közelharc! Négy centigor villámgyorsan halálát leli, s a maradék csapat megfutamodik (amitõl a beast herd is pánikba esik és meghátrál). A lovagok utánuk! Nem érik azonban be õket, de legalább kikerültek a többi csapat látómezejébõl. Ezzel magára hagyva szegény men-at-arms csapatot...

4. kör, Einar

Amit a tuskgor chariot bizony be is rohamoz. A beast csorda nem áll össze, a centigorok viszont igen és szembefordulnak a könyörtelenül közelítõ lovagékkel. A bestigorok átformálódnak, hogy a netalán megtorpanó lovagokat esetleg oldalba-, vagy hátbakapják. A kocsi a men-at-arms-szal vívott kézitusában letarol - köszönet az Úrhölgynek -
össz-vissz négy parasztot (pedig kilencet üt) és vissza is kap egy sebet. A közelharcot elveszíti, de nem futamodik meg (az lett volna igazán szép).

5. kör, Pembroke

A lovagok újra lerohanják a bátor centigorokat. Az északi íjász csapat pedig megint a wargorra lõ, újfent fölöslegesen. A másik íjász banda viszont úgy dönt berohamozza a kocsit. Sikeresen be is visz egy sebet, amivel végül el is pusztítja! A centigorok sem tudnak ellenállni az újabb lovasrohamnak, nem visznek be sebet és utolsó szálig elpusztulnak (mind a ketten). Úgy döntök, hogy a lovasok tovább rohannak, nem adok esélyt a bestigoroknak.

elsöprõ lovagroham

és elsöprõ íjászroham

5. kör, Einar

A beast herd összeáll muzsikusuknak hála, és közelítenek a lovagok  oldalához, hogy késõbb megtámadhassák. Mivel a bestigorok a lovagokról már letehetnek, ezért Einar a men-at-arms ellen fordítja õket.

6. kör, Pembroke

A lovagok lazán szembefordulnak a beast herddel, a men-at-arms társaság pedig a bestigorokkal. Azt hittem nem tudok kisétálni már a rohamtávjukból, úgyhogy úgy gondoltam, hogy így több lehetõségem lesz Einar körében (a rohamozók ellen akár egyhelyben is maradhatok). Íjászaim nyílzáporában a wargor végre bekap egy sebet.

gorok, ungorok néznek farkasszemet prüszkölõ csataménjeimmel

6. kör, Einar

Utolsó kétségbeesett rohamok. A beast herd a lovagokra, a bestigorok a men-at-armsra ront. Ez utóbbinál úgy döntök, hogy elrohanok. A bestigorok szinte biztosan megfutamították volna õket, és így legalább nem rántják magukkal az íjászokat [meglepôen megfontolt voltam - nem csoda, hogy lassú játékosnak ismertek/ismernek]. A knight of the realms csapat viszont ellenáll, még ha nem is igazán meggyõzõen. Bár nem kapnak egy sebet sem, összesen õk is csak egyet tudnak bevinni. Nevetséges! Azért ez is bõven
elég ahhoz, hogy megfutamítsák (szerencsére Einar nem dob kettõt 2d6-on), üldözzék és végképp eltöröljék a szörnyszülötteket. A csatának vége. Pontozás Einar-Pembroke: 107-306 (107-506 ha a zászlókat is számítjuk).

harcszíntér a vérengzés után

Konklúzió

A második csatám volt, még tanulófázisban vagyok. Az elsõhöz képest sokkal-sokkal elõnyösebb lett a végeredmény számomra. A nagyobb és jobban felszerelt lovagcsapat tarolt (bár az elõzõ csatában szóhoz sem jutott, mert egybõl lefutott az asztalról). Szerintem nem árt a három sor, a zászló pedig tényleg nélkülözhetetlen. A paladin újradobó felszereléseit nem nagyon tudtam kihasználni, ezeket talán ki lehet cserélni. Az
íjászok ilyen kis számban is meglepõen hatékonyak lettek, rohamozni pedig jó móka volt velük. A men-at-arms csapatocska is igen hasznos volt [no ezt nem sokáig tartottam így], az elõzõ csatában egy sorral kisebb csapatként simán bedarálódtak, most azonban helytálltak. Ennek ellenére azon gondolkodom, hogy íjászokkal cserélem le õket (esetleg, ami még jobb lenne, egy kisebb lovagcsapattal). A pegazusok nem hiányoztak, bár kicsit veszélyesnek tûnt, hogy gyakorlatilag csak egy igazán ütõképes csapatom van a
seregben. Szerencsére Einar nem tudta a bestigorokat közelharcba juttatni, így most nem is kellett több. Kicsit az is nyugtalanító, hogy megint közel maradtam az asztal széléhez, így ha valaki fut az valószínûleg el is hagyja a csatateret. De hát ez sem történt meg,
úgyhogy minden jó és szép.

Nos, így játszottunk mi, így kezdtem a fantasyt öt évvel ezelôtt. Emlékeimben mindig úgy élt, hogy akkoriban valahogy sokkal több taktika volt az asztalon, kevesebb a csapatépítésben (itt egyébként is eléggé meg volt kötve a kezem - csak egy batallionom volt) és kevesebb kockacsata. Ezt nekem valahogy megerôsíti ez a kis leírás, láthatóan más volt, mint ma - mintha egyszerûbb, egyértelmûbb lenne a játék.

A bretonok akkoriban sokkalta erôsebbek voltak, fôleg, mivel kezdô játékosként még nem használtunk mágiát. Tisztán emlékszem arra is, hogy Zoli (Einar) sokat bosszankodott a bestigorok lassúsága miatt.

Sandlion érkezéséig sajnos a fantasy kicsit másodlagos szerepet játszott csak a 40K mellett - Tussky kizárólag sci-fizett, és a többiek is valahogy könnyebben kaphatók voltak rá. Aztán ahogy telt az idô többen lettünk, egyre többször használhattam kedvenc bretonjaimat és végül ma már az IG csapatom csak otthon Veszprémben porosodik a szekrényben. Talán azt is elô kellene vennem valamikor...