Megtörtént. Hétfô este - meglehetôsen váratlanul - Niki feláldozta az estét egy közös Warhammer játék érdekében. Tényleg! Vacsora után azt mondta, hogy hozzak egy pár figurát, és próbáljuk ki. Van rá másfél óránk. A negyedik elôpakolt blokknál szólt, hogy csak pár figurát mondott.
Ennek ellenére három-három blokkot felpakoltam mindkettônknek.
Úgyhogy most (Puszti nem hiába drukkolt) következik egy Niki vs. Ádám beszámoló.
Lady Fenice 'd Lucon - apja kisemmizése, és tragikus halála után - bosszút esküdt hûbérura, Lord Caveron ellen. A harcias hölgy hónapokat töltött azzal, hogy titokban lovagokat állítson ügye mellé; kis sereget szervezett, hogy a elfoghassa családja tönkretevôjét.
Egy napon hírt kapott, hogy a Lord Beaufortba tart kíséretével. A környezô sziklás hegyvidéket megfelelônek találta egy rajtaütéshez, összehívta pártolóit, s megindult, hogy elégtételt vegyen.
![]() | Niki - Bretonnia Lord Caveron - Lord - Lance 6 Knights of the Realm - Full Command 20 Peasant Bowmen - Musician, Villein 5 Grail Knights - Full Command |
![]() | Én - Bretonnia Lady Fenice 'd Lucon - Paladin - Lance 6 Knights of the Realm - Full Command 5 Knights errant - Full Command 20 Man at arms - Full Command |
Küldetés
Nos, bár korábban tervezgettem mindenféle izgalmasat, a játékba bevezetô elsô alkalomra úgy gondoltam, hogy nem bonyolítom küldetéssel (és egyáltalán pontozással) a csatát. Az asztallapot az ágyra tettem, rászórtam két (a konyhaépítésbôl maradt) nikecell lapot sziklának, és egymásnak eresztettük kis seregeinket.
Taktika
Mint említettem, tanuló játék volt, kevésbé kompetitív meccs. Mivel Niki még csak ismerkedett a szabályokkal, ezért ellenfelem taktikájába is komoly beleszólásom volt, azzal, hogy felsoroltam a lehetôségeit, és ezek elônyeit-hátrányait.
Mivel nála volt egy grállovag egység, ezt próbáltam oldalbakapni, de egyébként csak az alapvetô lehetôségeket bemutatni.
Felfejlôdés
Nincs mit említenem, egyszerûen felpakoltam mindkét oldalt csatasorba, taktikai megfontolások nélkül. Így találkozott a két csapat a sziklák tövében. Niki zöld-sárgában, én szürkében.
1. kör
A kezdôdobást Niki nyerte, de átadta az elsô kör jogát, hogy láthassa, hogy is zajlanak a fázisok. Állítottam egy csapdát Niki Knights of the Realm csapatának, a saját ilyen csapatommal, mint üllô, a Paladinnal megerôsített errantokkal kalapácsként, amibe aztán a pocsék rohamdobása miatt nem futott bele. Erre ô is megtette ugyanezt, grálokkal kalapácsként.
2. kör
Bele is futottam (és szétvertem az üllôjét), arra számítva, hogy a lovagjaimat oldalba támadó grálokat majd az errantjaimmal én is oldalba kapom, de erre ô az errantjaimba irányította a gráljait - kicsit meglepôen, teljesen saját elhatározásból. Akik (megintcsak Niki borzasztó kockajárásának köszönhetôen) kitartottak. Az íjászokkal kisétált a lovagjaim látószögébôl, és szurkálódott tovább hasztalanul.
3. kör
Végül megtörtek az errantjaim, Lady Fenice fogságba esett, és a lord grállovagjai élén szétszórta a parasztcsûrhét is, majd a maradék lovag ellen fordult. Parasztjai végre lelôttek egy lovagot - ilyen közelrôl azért illett is már.
4. kör
Bízva Niki kockaszériájában (és ha már játék, akkor legyen játék) berohamoztam a grálokat. Versenyen ilyet nem tennék, és itt is meglett az eredménye. Leverte a seregem nagyját, de kitartottunk. Egészen addig, amíg a parasztok hátba nem kapták a harcoló lovagjaimat. Ez a közelharci kör egyébként teljesen vérmentes volt. A lord, a négy grállovag (kettô supportból), két lovag (egy gallant) és nyolc paraszt (egy villein) egy sebet sem tudott bevinni. Ennek ellenére a túlerô láttán lovagjaim megtörtek, az egész seregem szétszéledt.
Lady Fenice 'd Lucon megtörve térdelt a Lord elôtt. Serege megfutamodott, egyedül maradt. Nem könyörgött kegyelemért, bár testében nem volt már erô, szemében még mindig düh tombolt. A Lord hátat fordított neki, felült lova nyergébe és csöndben, gondolataiba merülve folytatta útját Beaufort felé.
Végelszámolás
Hát ez lett a vége. A teljes seregem megsemmisült, pontokban kifejezve 646-193 oda. Mészárszék. Még ha a 160 pontnyi sereglista elônyt hozzászámolom, akkor is.
Nem készültem fel igazán egy tanítójátékra, és visszanézve Warhammer-oktatóként is igencsak leszerepeltem. Az idô rövidsége miatt nem magyaráztam sokat, amit igen, azt is kapkodva (egy kört vissza kellett forgatnom, mert egy közelharc eredményét rosszul számoltam). Sok szabályt direkt kerültem is (például kihívások, mágia, mágikus fegyverek), de így is láthatóan kusza volt az ismertetôm.
Ennek ellenére számomra érdekes volt (néha igencsak elkapott a játék heve), nem játszottam még breton ellen bretonnal, láthattam, hogy mennyire számít egy lord és a grálok ereje (el is gondolkodtam, hogy mégis berakok a H.É.T.-re grálokat). Plusz azt is, hogy szerencsés dobásoknak mekkora szerepe lehet.
Niki véleménye röviden az volt, hogy sokat kell dobni a játékban. És hogy túl fáradt volt ahhoz, hogy igazán beleélje magát a játékba. Megemlítette még, hogy érdekesnek találta, hogy hogy tudok élvezni egy-egy dobást (erre volt lehetôség, borzasztó kockajárása volt, nekem pedig egész jó). Néha közben láttam az arcán, hogy unja, de kitartóan vágigjátszotta velem az egész csatát.
Azért azt is mondta még, hogy majd egyszer kipróbáljuk akkor is, ha nem fáradt. Hát nem szuper?
Utolsó kommentek