Az utóbbi napok/hetek/hónapok tevős-vevős időszakában nem jutott alkalmunk a kerttel foglalkozni. Már pár hete feltűnt, hogy igazi dzsungel nő a ház mögött, és tervezgettem, hogy levágom. De annyira megnőtt már, hogy a ház előtt álló bódé kis közös fűnyírója valószínűleg nem tudott volna megbírkózni vele.
Ezért kedden elhoztam Szombathelyről Nikiék fűkaszáját és tegnap este nekiálltam a kaszabolásnak. Az egészet kis kutatás előzte meg, mivel nem tudtam, hogy meddig szabad csendet háborgatnom Grazban motoros fűnyírókkal. Kiderült: hétköznapokon este hétig. Ez nagyjából jól jött ki, hatra értem haza munkából, és úgy saccoltam, hogy fél óra alatt megleszek. Kicsit azért izgultam, hogy nem zavarom-e a szomszédokat, de pár perc kaszálás után az egyikük szintén nekiállt.
Kevesebb, mint fél óra alatt (amibe már benne van a percekig tartó szenvedés a gép berántásával) valóban le is nyestem a nagyját, ezentúl mehet rajta a fűnyíró is. Ez a fél óra viszont igencsak megtornáztatta a derekamat, és (a kasza annyira szétrázta, hogy) a jobb kezem még mindig remeg, amikor evőeszközt emelek.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
És ilyen negyed óra (és kis gereblyézés) múlva:
Remélem az érkező vihar jól szétszórja, és fölöslegessé teszi a derékfájdító gereblyézést...
Utolsó kommentek