Az utóbbi társasjáték ötletemet elmeséltem Nikinek, és nagyjából így fogadta: "Ennek semmi értelme. Egy pizza nem attól lesz jó, hogy minél többet pakolnak rá. Ennek semmi értelme." Ebben lehet valami igaza, egy rövid időre el is töprengtem, hogy egy társasjáték kerettörténetének mindenképpen logikusnak kell-e lennie. Aztán úgy döntöttem, hogy a mechanika érdekében a történetet lehet egy kicsit csavarni:
Tommaso, Pisa pizzamestere tanítványokat keres. A hirdetésre sok lelkes pizzakedvelő jelentkezik, akiknek elsőként a feltétet kell beszerezniük. Ki is rajzanak a piacra, ahol azonban azzal kell szembesülniük, hogy szinte minden elfogyott már. A maradékért keserves licitverseny alakul ki...
A téma elég kedvező, így a - kényelmesen játszhatónak vélt - tervezett ötven kártya szabályai hipp-hopp összejöttek. A kivitelezés azonban váratlanul lassan megy. Egy egész estém (kb. 2 óra) ráment a design megtervezésére. Biztos lehetne jobb is, de egészen meg vagyok elégedve a klasszikus megjelenésével:
 |
 |
A hátlappal még szenvednem kell egy kicsit. Picit elszórakoztam vele, de az ideiglenes cím (mindent bele Pizza) elég bugyután mutatott rajta, akárhogy csűrtem-csavartam.
Tesztjáték nélkül, előzetesen még annyit változtattam a szabályokon, hogy a felhasznált pakli méretét a játékosok számától függően csökkentettem: két játékos esetén csak tíz lapig megy a játék, három esetén húszig, négy esetén harmincig...
És hogy hol vannak a kazamaták? Nos, Niki véleményét lefekvéskor fejtette ki a játékról, így aztán elalvás előtt volt ideje labdáznia vele a fantáziámnak. És természetesen jöttek az új témák, köztük pedig egy "dungeon keeper" kártyajátéké is. Klassznak tűnt egy olyan játék ötlete, ahol a Munchkin másik oldalán vagyunk. Nem ajtókat berugdosó hősök, hanem a kazamaták mesterei: szűkös keretünkből a leghalálosabb labirintus elkészítésére törekedve.
Ez a téma valahogy érdekesebb speciális tulajdonságokkal rendelkező kártyákat eredményezett. A játékhoz egyébként is szükséges pénzérme jelölőkkel történő fej-vagy írás szerintem klasszul passzol a játékba, és a Munchkin által is alkalmazott "a játékos nemét is keverjük bele" dolgot is sikerült belecsepegtetni. Ez utóbbi tulajdonsága miatt az egyetlen lány tesztjátékos az Irodaháborút is szexistának titulálta, de én kedvelem.
Ha a jelenlegi hektikus munkahetek mellett sikerül tartani a napi egy elkészült lapot, akkor két hónap múlva a pizzás verzió nyomtatásra kész, egy hónapra rá a kazamatás is. Bár lehet, hogy tesztelni előtte kellene...
Utolsó kommentek