"Ejnye!"- csattant fel Kétujjú Brogan. Rájött, hogy baj van. Kilesett az ablakon, és már látta a kunyhó felé tartó két lovagot: Baldwin de Bayoux és Rainalt du Bessin már jó ideje próbálta fülön csípni. Most végül sikerült csapdába csalni, és pont ilyen naív módon! Jól elreteszelte az ajtót és az ablakokat. Gondolkodnia kellett.
Nem tudta, hogy ezalatt cimborái is megérkeztek a viskó előtti tisztásra. Ők látták a lovagok kis kíséretét is, ahogy a házat a másik oldalról próbálták becserkészni. Bertran és Algernon testvér, a két barát egyenesen a kunyhó felé futottak, miközben a többi zsivány a menekülés útját elzáró katonákat vették célba.
A lovagok hip-hopp ott teremtekaz épület ajtajánál, és teljes erejükből nekifeszültek. Püfölték, rúgták, próbálták bezúzni; de a keményen vasalt tölgyajtó állta az ütlegelést. Ezalatt a zsiványok kétségbeesett kézitusába keveredtek a közeli dombocskán. Egyszer ők, másszor a katonák látszottak felülkerekedni.
Brogan látta, hogy barátai nem fognak időben megérkezni: az ajtó nem tudja sokáig biztonságban tartani, akármilyen masszív is. Gyors mentő tervre volt szüksége. Kutató szemei az egyik oldalsó ablakra tévedtek. "Ez az!" - mosolyodott el. Hirtelen mozdulattal kinyitotta az ablakszárnyakat, és kimászott rajta az ablak alatti kis kertbe. Futásnak eredt...
A lovagok rögtön észrevették a menekülő zsiványvezért, de a kert kerítése feltartotta az üldözést. Brogan reménykedett, de a szabaduláshoz valahogy át kellett még jutnia a katonákon is. Akik pedig kezdtek felülkerekedni a közelharcban nem olyan járatos cimboráin. Bár főnöke menekülését látva Algernon testvér vissza is fordult, hogy besegítsen; egyre több zsivány hevert mozdulatlanul a földön.
Az egyik íjász hirtelen Brogan irányába fordult. Egy nyílvessző hasította a levegőt a zsivány felé. Talált! Brogan megpördült, és a földre zuhant. Az íjász gyors léptekkel megindult felé, hogy befejezze, amit elkezdett, és a háta mögött megjelent Rainalt is, pörölyét lóbálva. Brogan feltápászkodott, épp időben, hogy hárítsa a lovag első csapását. Az íjász is odaért, két ellenfél pedig már sok volt a korábbi találattól még mindig kicsit kába zsiványnak. Rainalt kalapácsa olyan erővel súlytott le, hogy elvesztette eszméletét...
notingham_test_0130526.pdf
Hol volt, hol meg nem.
Suhanckoromban sokat társasjátszottam. Nem rengeteget, de az akkori klasszikusokat mind kipróbáltuk családdal, barátokkal. Az utóbbi egy-két évben erre annyi lehetőségem nincs, de a múlt hétvége ezen ritka alkalmak egyike volt. Méghozzá egy régi (1993-as MB), de számomra eddig ismeretlen játékot volt szerencsém kipróbálni!
Az utóbbi társasjáték ötletemet elmeséltem Nikinek, és nagyjából így fogadta: "Ennek semmi értelme. Egy pizza nem attól lesz jó, hogy minél többet pakolnak rá. Ennek semmi értelme." Ebben lehet valami igaza, egy rövid időre el is töprengtem, hogy egy társasjáték kerettörténetének mindenképpen logikusnak kell-e lennie. Aztán úgy döntöttem, hogy a mechanika érdekében a történetet lehet egy kicsit csavarni:
No, akkor lássuk csak mi történt a múlt havi sírásom első pontjával kapcsolatban. A múlt hétvégén megvolt a nagy csata, ötven (vagy ötvenegy Győriek?) Warhammer Fantasy játékos állt asztalhoz egy izzadságszaggal átitatott tornateremben. A H.É.T.-ről megszokott helyszínen egy szuper hangulatú, zsibongó, hobbitársakkal tömött rendezvényen vehettem részt, a veszprémi csapatot hátráltatva.
Utolsó kommentek