Ádámé

No, akkor lássuk csak mi történt a múlt havi sírásom első pontjával kapcsolatban. A múlt hétvégén megvolt a nagy csata, ötven (vagy ötvenegy Győriek?) Warhammer Fantasy játékos állt asztalhoz egy izzadságszaggal átitatott tornateremben. A H.É.T.-ről megszokott helyszínen egy szuper hangulatú, zsibongó, hobbitársakkal tömött rendezvényen vehettem részt, a veszprémi csapatot hátráltatva.

Kora reggel összeszedtem a kondát, és irány Székesfehérvár! Jó előre odaértünk, Sandlion felállította kis kávéstandját, és nemsokára előkerültek a pálinkák és sörök is. Sofőrként én sajnos csak alkoholmentest szürcsölgettem. Ismerkedés, újraismerkedés után az első sorsolás a győri betyárokat párosította mellénk. A csapateloszlásnál sikerült törpét kapnom, és örültem, hogy nem a high-elfet.

Első meccs - Rempi törpéi ellen
Sandlion taktikai kézikönyve azt tanácsolta, hogy rá kell menni keményen. Ez tettem (ez az egyetlen, amit tehettem). A jobb oldali blokkját egy szerencsés trebuchet találat után az errantjaim elsöpörték, belecsattanva az üllőbe, amivel azonban a rengeteg lovag semmit sem tudott kezdeni. A bal oldalon is fennakadtunk mindenen (egy orgonaágyú kezelőin és az elit blokkján), de a tűzerejét legalább elvettük, miután mindenki bejutott közelharcba. Lassan kezdtem felőrölni a sorait. A becsapódás után a pegazusok is kirepültek, nem kellett már védeni a hadigépeket esetleges bányásztámadástól; de már nem volt elég időnk lejátszani a beérkezésük utáni köröket. A bányászait viszont szerencsétlenül el is felejtette feltenni. A rohamsorom mögé beugró lángvetős girokopterét a parasztjaim fedezékükből kibújva elkergették. Az összes veszteségem egyetlen zászlós volt, ami az elit blokkjáról lepattanó lovagcsapat veszített a bukott break-teszt miatt; de én is csak mérsékelt pusztítást tudtam okozni. Szegény Rempi hősiesen tűrte, hogy szinte minden lövése félrement, ami pedig talált, az folyton lepattant a páncélosaimról. Grungi nevét inkább szitokba foglalja a végén, mint imába.
7-13 ide

Rempi szimpatikus srác (jó lenne egy újat játszani nem versenykörnyezetben), de látszott rajta is az a frusztráltság, ami rajtam a következő két meccsen. A konda maradéka egyébként jól teljesített, így összesítésben megkaptuk a maximális 65-35 pontot.

Egy rövid ebédszünet után új sorsolás következett: Who let the Wounds out? csapatát kaptuk. A párosítás káoszából végül pont Nosfit kaptam.

Második meccs - Nosfi sötételfjei ellen.
A felpakolás során kialakult terv az volt, hogy középen lyukat vágok a vonatokkal, ha lehet futtatok, amit csak tudok, aztán valahogy túlélem a maradékot. Gépgyilkosai elől a trebuchet-ket egy domb mögé rejtettem, bízva abban, hogy a meglehetősen nag területet elfoglaló csatasorára sodródik majd a lövés (ez nem nagyon jött be, bár tény, hogy egyetlen hit-et sem dobtam). Kicsit eltürelmetlenkedtem a támadást, az első körös 16-17”-es rohamaimból kettőt elbuktam, a mardék egyet pedig elég szerencsétlenül hősre céloztam, így ez csak futtatásra volt elég (kihívott, nem akartam bukni a ward-ot, így elfogadtam) - és a tetejébe az üldözés is rövidre sikerült. A pegazusos hősöm beugrott az ellenfél csatasora mögé, hogy a megfelelő pillanatban hátbatámadjon, de nem számított a fránya sötételfek “reform és mozgás után is simán tűpárnát csinálunk belőled” képességére.
Nosfi keményen ellentámadott, és a rohambónuszaim elvesztésével gyakorlatilag elvesztettem a csatát is. Még sikerült felszedni védekezésből ezt-azt (bsb, hidra, egy kocsi), de már csak vergődtem. Egy magabiztos, keményen játszó ellenfel teljesen megérdemelten elpáholt.
20-0 oda

Lett volna esélyem, de csak akkor, ha tökéletesen játszom. Nosfi eszméletlenül felkészült játékos. Nagyon tanulságos volt ellene játszani. A srácok szépítették a hatalmas vereségemet, összességében 47-53 arányban kaptunk csak ki. Én leginkább boxzsák voltam, Sandlion itt szerintem nem is várt el tőlem igazán többet. Nem is voltam elkeseredve, mert nem vártam magamtól többet.

Kis szusszanás után jöhetett az utolsó ellenfél: Budapest All Stars. A párosítás kellemetlenül ért, mert Sandlion elsőként engem dobott ki, így:

Harmadik meccs - Dawe gyíkemberei ellen
Két ellenfél küzűl választhattam: nemeself, vagy gyíkember. Mindkettőről nagyon fájó tapasztalataim vannak, így azt választottam, ami ellen már sikerült kicsikarni kis győzelmet. Sandlion taktikai kézikönyve a slannos blokk megcsapását irányozta elő. Korábbi tapasztalatból tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű. A felállásnál a három vonatomat úgy navigáltam, hogy mindegyikük elérje egy-két körön belül. Az errantjaim hevességét azonban nem bírtam megfékezni, kirontottak, az első körben, mindennek tetejében fenn is akadtak tíz skinken! A trebuchet-ket bután próbáltam védeni, egyet a második körtől lefogott a kaméleon skinkjeivel. Bevittek azonban két találatot is, de csak picit csappantották meg a nagy saurus blokkot. A pegazusokkal a balomon kerítettem, de nem sikerült összehangolt támadást indítanom, így lassan mindennel lepattantam a blokkjairól. A vége felé felcsillant a remény: a slannja miscastolt (trón ellenére), és megnyílt az egység hátulja a pegazusos hősöm és a slann között, de nem sikerült kihasználnom. Bár mindkettőnknek kint volt a trón, és a dwellers is tarsolyunkban lapult, meglepően mágiaszegény volt a játék.
20-0 oda

Dawe alapos, fair játékos; kicsit talán sokat tartott attól, hogy megsértődök, de nem igazán értem miért - teljesen normális volt. Jól játszott, én rosszul; csapatszinten azonban nem is volt szükség többre: 65-35 megint nekünk, a srácok kegyetlenek voltak.

Ezzel összesítésben a csapatunk első helyet szerzett, - amint az fentebb olvasható - nem feltétlenül az én érdememből. Sajnos még a H.É.T.-re készüléseknél is kevesebb időt tudtam a hobbira fordítani, már nem csak a szabályokban nem voltam biztos, de a saját seregemet sem ismertem (a verseny napjára már elfelejtettem mit raktunk össze). Meg is lett az eredménye. Sokkal szórakoztatóbb (és eredményesebb) a játék felkészülten, törekedni fogok rá, hogy ha megyek még versenyre, akkor legyen pár napom felkészülni. Gyanítom, hogy az itt elövetett hibákat is pont ugyanígy el fogom követni később, ha nem gyakorlok:

- Nem rohanok hősös lovagblokkal hősös kocsinak, csak ha biztosan el tudom pusztítani.
- Türelem! Inkább biztos rohamok egy körrel később, mint egy-két rontott most.
- Figyelni, hogy kinek a köre jön, ésszel reformolni közelharc után.
- Megismerni az ellenfél seregét. Azok a reform után lövő ismétlőnyílpuskák még most is fájnak.
- Bazinagy oldala van a tizenkét fős éknek. Egy overrun nem fog kivinni counter-távból.
- Ismerni a saját csapatomat, tudni, mi mire van benne! És lehetőleg eszerint használni.

Köszöm a szervezőknek a remek eseményt, csapatomnak a jó eredményeket (Sandlionnak külön az alapos felkészülést/felkészültetést), ellenfeleimnek a tanulságos meccseket, a többi jelenlévőnek pedig a mozgalmas hobbinapot.

Örül a mester mert jó a pálinka (Emerald keze remeke)