Hosszú-hosszú életem során rengeteg apró (vagy nem apró) projektbe belefogtam. Ezek többsége valamilyen játék (a hosszú-hosszú életem javát gyerekként éltem), és a java befejezetlenül hever valahol. A munka nehezénél általában vagy elmegy a kedvem, vagy más köt le éppen; a lényeg, hogy valamiért félbemaradnak. Ez a rovat ezen munkák gyűjteménye.

Második félmunkás bejegyzésem az X-Kutatócsoport webcomic, ami minden bizonnyal a legtöbb idôt vette igénybe a hasonló elfoglaltságaim között.

Nos ez kicsit talán csalás, hiszen az ilyen, egységes történetszál nélküli webcomic valami olyasmi, amit soha nem lehet befejezni, legfeljebb abbahagyni. Lassan két éves pangás után úgy hiszem, azt mondhatom, hogy abbahagytam.

Rákukkantottam a honlapra (az elsô blogom), és kicsit megdöbbentett, hogy 2004-ben csináltam az elsôt. Ma lenne hét éves a csöppség. Születésnapja alkalmából áll itt egy rövid megemlékezés róla.

2004-et írtunk. Egy éve fejeztem be az egyetemet, és elég lusta voltam ahhoz, hogy ne akarjak igazán dolgozni. Kellemes alternatívának tûnt a doktori iskola, felvételiztem és Sikné Lányi Cecíliának, a témavezetômnek hála simán fel is vettek ösztöndíjasnak (mire odakerültem, már voltak kisebb publikációim). Eleinte egy eldugott kis sarokban dolgozgattam-kutatgattam, majd pár hónap múlva bekerültem egy irodába két kolléga, barát mellé.

Balázs és Gábor mellett igencsak szórakoztató volt a munka. Balázs volt Gábor témavezetôje, és jól összepasszoltak. Mindketten jó humorú, vidám srácok. Öröm volt bejárni, végignevetgéltük a napokat. Egyik alkalommal Balázs említette, hogy össze kellene gyûjteni az ökörködéseinket, hogy fennmaradjanak, nosztalgiázhassunk benne.

Az egyetemi (és egyedülálló) élet egy másik nagy elônye volt, hogy meglehetôsen sok szabadidôm akadt. A rengeteg bulizás mellett jutott idôm kiélni az alkotási igényeimet és emellett egyéb idôigényes hobbikra is (Warhammer, pixelrajzolás, játék). Például webcomic-okat olvasni. Három meghatározó sorozatra emlékszem: Sean Howard Real Life-ja, Rich Burlew Order of the Stick-je és Greg Dean Modest Destiny-je. Imádtam a humort bennük, a kreativitást. Emellett gyûjtômánikáus is vagyok, és - mint minden ember - szeretem a sorozatokat (jó dolog vissza-visszatérni egy megismert környezetbe). Mindegy. Tetszettek, és én is akartam ilyet. Ezt és az elôzôkkel (elég humorosnak találtam ehhez a környezetemet) összehozva meg is volt a  terv: webképregény magamról.

És csak úgy belevágtam. Mivel akkoriban a pixelrajzolgatás volt a legkomolyabb hobbim, kézenfekvô volt, hogy külsôre valami sprite-comic (a commodore-os idôkben a mozgó/animálandó grafikus elemeket hívtuk sprite-nak, nagyjából kis képelem jelentéssel bír) szerû legyen. Az elsô terveken saját base-re építettem az egészet, de aztán könnyebnek tûnt (írtam már, hogy lusta vagyok?) a River City Ransom címû nagyszerû NES játék grajikáját felhasználni. 2004. november harmincadikán elkészült az elsô képsor:

A kollégáknak tetszett, így ez eredeti tervtôl eltérôen hosszú ideig csak az irodában történtekrôl ontottam a képsorokat. Csak azután kezdtem el egyéb, a munkahelyen kívül megtörtént eseteket is feldolgozni, miután kezdtem kifogyni a benti történetekbôl.

Egy-két !évig! szépen, rendszeresen frissítettem az idôközben a webre is felkerült sorozatot. Mellékvágányként Warhammer környezetben is rajzoltam néhány képsort, X-Gárdista címmel (ez ihlette HarkonneN hobbitársat saját X-Ûrgárdista címû sorozatát is):

Még a VEN egyik csapata is rendelt tôlem néhány képsort a csapatújságukhoz:

Az webcomic oldala bloggá avanzsált, a kis körömben meglehetôsen ismertté vált, szépen fejlôdött. Sôt az egyik hallgatólány még ilyesmit is csinált nekünk:

(Érdekesség, hogy a kép sarkában lévô korsón annak a kerületnek a neve van, ahova öt évvel késôbb költöztem)

Aztán szétültettek minket, mert rossz hatással voltam a srácokra. Kevesebb történet generálódótt, és 2007 elején Gábor Japánba ment. A sorozat elkezdett haldokolni, egyre ritkábban csináltam új képsort. Az év végén én is elköltöztem, Budapestre, és elvesztettem a template-filet, amibôl gyorsan tudtam (copy-paste) dolgozni.

A fôiskolán volt egy kis közjáték. Naná, hogy rátalált valaki, és az intézetvezetô behívott az irodájába miatta. Megrökönyödést okozott az oldal blog része és néhány képsor. A tartalma tanársegédhez nem méltó és ezzel az iskolát is rossz színben tûnteti fel. Az iwiw-rôl ezután leszedtem a linket, és lassan folytattam még.

Aztán egy év múlva váltottam a Bosch-hoz, és ott már alig-alig jutott idôm egy-egy részre. Végül 2010 elején a freeweb úgy döntött, hogy a régi, nem látogatott oldalakat törli, és hála az általam használt bugyuta html felépítésnek a képregény eleje eltûnt. Azóta megkaptam már, megvannak elmentve, de nem folytatom.

Még Budapesten tervezgettem, hogy belevágok egy folytatásos (egy történetszálat követô) X-Gárdista sorozatnak, és hogy a Kutatócsoportot is újrakezdem az Irodaháború figuráival, de ezekbôl nem lett semmi. Találkoztam egy lánnyal, Grazba költöztem és jelenleg erre nem jut idôm. Talán majd ha nyugdíjba vonulok.

Visszaolvasgatva ma már nem ugyanaz, mint régen volt, de még mindig kellemes emlékeket ébresztenek a képsorok, úgyhogy megérte. Köszönet minden szereplônek!

Ez a blog kicsit vékonyabb felületû, mint a képsorok maguk, így csöppet át vannak méretezve. Eredeti méretben tisztábbak, jobban olvashatóak. És most látom, hogy talán mégsincs meg minden rész. Fel akartam tölteni egy zip-ben mindet ide, de valahogy nem sikerült. Majd még próbálkozom talán.