Vissza a tervezőasztalhoz! Miután eldőlt, hogy a figuránkénti aktiválást fogom alkalmazni (bár ennek mikéntje még nyitott), kicsit kellemesebb vizekre evezek: rövid kombinatorikázás következik.

Egy pillanatra kacérkodtam az egyre inkább divatba jövő kártyás véletlengenerálás mechanizmus gondolatával, mégis maradok a jól bevált kockáknál. Lehetőség szerint kockáknál, azaz a hatoldallapú dobótesteknél, a többoldalúak mindig csak bajt okoznak.

Egyelőre kétféle véletlen tesztet tervezek, egy fix célszámos és egy „opposed”, ahol a másik fél is ellendob a saját dobásunkra. Ezen tesztek kivitelezésére rengeteg kockadobós módszer létezik, én most az „...And All For One” rendszerben megismertet elmezgetem. Mert megtetszett.

A módszer lényege: a figurák rendelkeznek egy „Besorolás” értékkel, ami meghatározza, hogy hány kockával végezhetik a teszteket. A játékos dob ennyi kockával, ezek közül a legnagyobbat hasonlítják a teszt fix célértékéhez, vagy az ellenfél játékos legnagyobb dobásához. Ha egy játékos több hatost is dob, akkor az első utáni hatosok plusz egyet adnak a dobott értékhez (tehát két hatos dobása esetén az érték hét, háromnál nyolc...).

És akkor következzenek a számok! Először a fix célértékes dobások valószínűségei:

Ami jól látszik, az az, hogy a kockák számának növekedése szép, meglehetősen egyenletes változást okoz a sikeres teszt valószínűségében, de a célérték változása sajnos túl egyenetlen. Nem véletlen, hogy a Warhammer játékokban táblázatokat használnak, egy célérték pont változás sokszor minimális (1-2%), esetenként pedig jelentős (30%) változást is eredményezhet. Ez így nem a legszerencsésebb (nehezen irányítható), de talán nem is baj. A kihatásain még gondolkodnom kell, de biztos, hogy a módosítókat okosan kell megválasztani (főleg a független bónuszok együttes hatása lesz elgondolkodtató). Itt egy példa:

Legyen mondjuk a hosszúíjjal való találat célértéke 4 (közeltávra, takarás nélkül, álló ellenfél és íjász, célzott lövés esetén). Ezt egy hármas besorolású figura 88%-os valószínűséggel megdobja. Jöjjenek a módosítók: például kapáslövésre (célzás nélkül) -2. Ez már csak 42%, ha mozgott is az ellenfél (-1), akkor már csak 8%. Eddig egész jó. Ha viszont közvetlen közelre lő (+1), akkor egyből vissza is ugrik 42%-ra. Működőképes?

Lássuk most az ellendobott teszteket!

Ez szép, talán egy kicsit kevéssé meredek valószínűség változásokat okoz.

Na, itt a módosítókkal háromdimenzióssá válna a sűrűségfüggvény, úgyhogy ezt nehézkes követhetően ábrázolni, de itt egy metszet:

Az itt is jól látszik, hogy a módosítók ebben az esetben is erőteljesebbek a kockák számánál, de ezzel jobban meg vagyok elégedve, mert szép egyenletes (feltéve, hogy a háromnál nagyob bónusz ritka lesz mint a fehér holló).

Itt van az Excel file, amiben számolgattam, a bónuszokat valamivel jobban kifejtem benne. Mivel évek óta nem volt szerencsém kombinatorikához, csak butulok; így lehet, hogy itt-ott vétettem hibát. Ha valaki van olyan elvetemült, hogy tényleg át is nézi, és talál benne bakit, az szóljon!

Ahh, de hiányzik egy jó kis algebra...

A számok alapján nekem elfogadható rendszernek tűnik, és megvan az a klassz előnye, hogy táblázatokat sem kell bújni (vagy megtanulni) a használatához. Esetleg a módosítókét.

A táblázatokban látható adatok természetesen (egész százalékra) kerekített értékek. És mielőtt a precízebb matematikusok belekötnének a vonalas ábrákba, miszerint például a kockák száma csak egész lehet, így a köztes vonalak pongyolák; hát tudom. De nekem így tetszik.