Ádámé

A hétfő esti kollégás Spielerabenden nagy örömömre két új kooperatív társasjátékkal ismerkedhettem meg (a Nottingham-et reggel lusta voltam összepakolni). Először egy Dungeons & Dragons - Castle Ravenloft kazamata-kalandozós partit játszottunk, majd három rövid Space Alert küldetésben próbáltuk összetartani a kaotikus űrhajónkat.

Ez utóbbi Vlaada Chvátil játéka, ami már jó ómen volt a kis társaságunkban: a Dungeon Lordsjával is szörnyen jól szórakoztunk legutóbb. Nem kellett csalódnunk. A játék célja közösen megvédeni űrhajónkat a rá leselkedő veszélyektől. Minden játékos a hajó személyzetének egy tagját személyesíti meg. Az folyamatosan felbukkanó veszélyforrásokra reagálva, kis kártyákat maga elé helyetve csinálhatnak akciótervet. E veszélyeket CD-ről olvassa fel egy géphang, a játék tehát valósidejű, szoros időhatárral dolgozik. Ezen időhatáron belül kell elkészülniük a játékosoknak akciótervükkel, amit a lejárta után kiértékelnek.

Az elmúlt pénteket ki kellett vennem csúszónapnak, mivel költözik az iroda. A plusz egy szabadnapot kellemes, nyugodt családi körben töltöttem. A pihenés mellett jutott idő aktív pihenésre is: a félkész ház befejezésére, és egy-két új tereptárgy legyártására.

Először a korábban elkezdett viskót folytattam. A módszer ugyanaz, mint az elsőnél volt - mivel a cd-doboz talpat már korábban felragasztottam, ezért a plusz papír hordozóréteggel sem pepecseltem. Egyetlen apró eltérés a múltkori vityillóhoz képest, hogy az oszlopokat tartó kövekként szolgáló kis kartondarabokat elfelejtetem felragasztani a homokozás előtt. Nem is baj, utólag hozzátoldva sokkal jobban láthatók. Nincs is mást mit mondani, jöjjenek a képek. Este lőttem, egy kislámpa alatt, lemerülő akkuval (nem volt idő - és türelem - a beállításokkal babrálni), így nem a "legfényesebbek", és kicsit sárgák:

Az egyhetes steyri kiruccanás félig-meddig sikeres volt a kalandjáték szempontjából. Bár tartalmilag nem haladtam, semmi újat nem kódoltam bele (apró javításoktól eltekintve), a kód mégis sokat változott. A négyszer egy-két órát arra használtam, hogy áttekinthetőbbé és jobban struktúrálttá tegyem a kódot. Decentralizáltam a vezérlést, mostantól minden objektum maga intézi a hozzá tartozó eseményeket. Közben persze jópár kellemetlen buktatóba belefutottam, de végül egy kivételével minden megoldódott.

Az egyetlen probléma jelenleg, hogy a fejlesztőfelület a "text resource"-okat nagyon instabilan használja. Arra elég hamar rájöttem, hogy ezek a szöveges forrásfájlok nem szeretik, ha ugyanazt a szöveget kétszer akarom eltárolni, de még ezt elkerülve is néha eltűnnek egyes sorok. Jelenleg minden szöveget egy külön file-ban is tárolok, hogy könnyebb legyen javítani az esetleges sérüléseket.

Egy kollégával együtt voltunk megrendelőnél dolgozni, és az egyik vacsoránál szóba kerültek a játékok, amiket fejlesztünk/fejlesztettünk. Lelkesen mesélt az első komolyabb játékáról. amit még egy egyetemi projektként írt. Karakteres képernyős szerepjáték volt, a beszámoló alapján meglehetősen korlátozott lehetőségekkel.

Kedvet kaptam kipróbálni magam ilyen mockupokban, így mikor hazaértem gyorsan le is töltöttem egy ascii rajzolót, és összeeszkábáltam pár változatot egy képzeletbeli Baldurs Gate remakeről (ha már úgyis éppen most jött ki Baldurs Gate II enhanced edition). Íme:

Az elmúlt héten minden alkalommal, mikor szabadidőhöz jutottam a hulla és a hulla fáradt között félúton voltam, ezért a tesztkaland kódja egész végig stagnált. Ehelyett olyan kikapcsolódást kerestem, amit üres fejjel is végezhettem. Löketet a főnököm adott: feldobta, hogy a következő (rendszeresnek tervezett, de eddig csak egy alkalommal megrendezett) kollégás játék-estén kipróbálhatnánk a Nottingham-et.

Nekiálltam angolra fordítani (a némethez nekiállni sem voltam elég kipihent), de csak a bevezető oldal kerettörténetéig jutottam. Nem akart gördülékenyen menni, ehhez is túl sok "agymunka" kellett volna. Valami pihentetőbbet kellett keresnem.

Meg is lett hamar. Mint korábban írtam, az 1:72-es figurákhoz a GW bretonok méretére passzintott épületek órmótlanul nagyok. Mivel mindkét eddig letisztázott küldetés igényel házakat, ezért a tesztjátékhoz szükség lesz normális méretű viskókra. Ezzel teltek a legutóbbi éjszakáim:

Bizony elhamarkodottan reménykedtem a múlt héten a hétvégét illetően: a kitűzött célt (az első helyszín teljes implementálása) nem sikerült elérni. Bár nem igazán úgy alakult a hétvége, ahogy terveztem, kódolásra és pixelezésre jutott elég időm (de a kertben például nem rendezkedtem).

A kódolás része egyre gördülékenyebben megy, főleg mióta a fórumon belinkelték az egész SCI specifikációt a bejegyzésembe. Még így is vannak fennakadások, de nem kell percekig tétlenül, fejet vakargatva a monitor előtt ülnöm.

Amit viszont nagyon alábecsültem, az az animációk elkészítésének ideje. Egy egyszerű ajtó kinyílásának a hat képkockás animációja is rengeteg időt elvett, és a karakter mozgásának java még hátra van. Itt még lenne mit optimalizálni, és már nem is tetszik annyira a főhős sprite-ja; már az újrarajzoláson gondolkodom.

Még ha nem is fejeztem be, azért haladtam szépen az első szoba kódjával. Működik az inventory, a tárgyak java már benne van és interaktív, csak kettőnek hiányzik még az implementációja. Ezek egyike a játékos varázskönyve, úgyhogy itt még egy nagyobb falatnyi kód vár megírása.

Ellenben működik a napszakok kezelése:

csak kellett egy alsógatyás kép a bejegyzésbe

Bianka rengeteg vidám pillanatot okoz nekünk, jókat nevetünk hármasban. A mókás helyzetekhez a játékgyártók klassz kellékeket is gyártanak. Nekünk is jutott már két ilyen, amivel itt és most el is büszkélkedek.

Első baba játéktárgyunk egy plüss csörgő, aminek a "nyélrésze" még sípol is! Tessék:

Csodás! Azt hiszem felesleges lenne minden további kommentár.

SCI kalandok programozása is kalandos. Legalább olyan kemény fejtörő egy-egy apró részfeladat megoldása, mint a játékban rájönni egy puzzle megfejtésére. Csakhogy itt nincs leírás, végigjátszás.

Tegnap este folytattam az első szoba kódolását. Miután egy - a hétvégéről maradt - elvarratlan szálat sikerült feloldani, nekiálltam finomítani éppen az ebben érintett puzzle-t. A kis tesztjátéknál is célom egy a Hero's Quest-hez hasonló kaland-szerepjáték hibrid. Mint abban, a játékos nálam is választhat kasztot, az akadályok leküzdéséhez pedig a különböző karaktereknek néha különböző megoldást kell találniuk. Az első szobába is implementáltam egy ilyet, és szerettem volna tesztelni, így összedobtam egy kasztválasztó képernyőt:

tükröm, tükröm...

Hétvégén elszántan nekiveselkedtem ennek a projektnek is. Nem volt egy sima menet. Rövid keresgélés után két tool-t találtam SCI játékok fejlesztéséhez, az SCI Studio-t és az SCI Companion-t. Az előbbihez van egy-két tutorial, pár percnyi próbálgatás után kicsit stabilabbnak is tűnt. Mégsem ezt válsztottam.

Az SCI játékok kétféle grafikai elemet használnak. A háttereket vektor-ábrákként tárolja (akkoriban - a nyolcvanas évek végén - negyven-ötven darab 320x190 pixeles kép túlságosan nagy tárhelyet igényelt volna), a szereplőket és egyéb kissebb díszletelemeket pixelrajzokként. A vektros ábrák egyedi formátumot használnak, ehhez mindkét tool szolgáltat szerkesztőt. Itt döntöttem a Companion mellett, neki sokkal kiforrottabb a rajzolója (a Studio például csak az utolsó parancsot engedi törölni!). A tutorialok hiánya nem volt olyan vészes, a scriptek ugyanazok, mint a Studioban (az ottani tutorialok tehát a Companionban is használhatók voltak), a szerkesztők pedig elegendően intuitívak.

Mivel egy halovány tervem volt már, ezért egyből neki is álltam implementálni. A(z első) háttér megrajzolásával és beállításával kezdtem.

Két hónapja MA5X jól rámijesztett a figurák festhetőségére tett megjegyzésével. Azzal "riogatott", hogy ez az anyag ledobja a festéket/alapozót. A figurák tapintásra is valahogy csúszósabbnak tűntek, így aztán könnyen el is hittem szavait.

Mivel az alapozómat múlt nyáron az utolsó cseppig elhasználtam, ezért napokig-hetekig nem is nagyon akartam nekiállni kipingálni őket. Aztán egyszer csak úgy gondoltam, hogyha amúgy is ledobja a festéket, akkor miért ne próbálnám ki, akár alapozó nélül is? Nekiálltam bemázolni egy figurát, és kellemesen csalódtam! Hipp-hopp kész voltam (a saját standardomhoz képest). Alapozás nélkül (és mindenféle szappanos lemosás nélkül - lusta vagyok) szépen fedett a festék, és - a breton lovagokhoz viszonyítva - apró méretünk miatt gyorsan festhetők.

Még Bianka születése előtt azzal ijesztgetett a főnököm, hogy játsszak előtte sokat, mert a baba első hónapjaiban fikarcnyi időm se lesz rá. Nos, tévedett. Bianka este most már szépen alszik, Nikit is lefárasztja estére, így marad még éjszakánként egy-másfél órám (lehetne több, de ha másnap nem akarok a munkában zombinak tűnni, akkor ennyi). Még mintha több is lenne, mint előtte.

Mindenesetre az utóbbi estékre "kutatási célból" elővettem két ősöreg kalandjátékot: a Conquest of Camelot-ot és a King's Quest SCI-s változatát. A "kutatási célt" azért fogom rá, mert az időtlen idők óta tervezett álom-RPG-m tartalmazna text-parzert, és látni akartam olyan játékokat, amik ezt jól implementálják.

A következő sorok nyomokban spoiler-eket tartalmazhatnak!

"Egy ideig biztosan nem lesz alkalmam ezekkel tesztelni még, nemsokára sokkal fontosabb projekt kezdődik..."

Így fejeztem be az előző bejegyzést, aztán nyolc órával később már a szülőszobában voltunk projektet kezdeni. Egy fél napnyi várakozás után meg is érkezett Bianka. Gyönyörű szép, egészséges baba, sok örömünk van benne. Anyuka is jól van (csak sokat aggódik), bár az LKH jó hírén kisebb csorba esett a szemünkben.

Két hete érkezett a postaládámba az ebay-től egy 10 GBP-s utalványt, aminek felhasználására egy hetet kaptam (ha jól értem azoknak küldenek néha ilyet, akik hosszabb ideje nem aktívak). Nikinek nem volt ötlete, hogy mire lehetne költeni, így elszórtam figurákra. Arra gondoltam, hogy ha majd tesztelem a Nottingham-et, akkor jó lenne néhány modell, amit direkt erre a témára faragtak. Már régóta szemezgetek a HaT/Airfix Robin Hood és Sheriff of Nottingham szettjeivel, ez az alkalom kapóra jött!

Az utalvány klasszul működött, a 10 GBP-be simán belefért még egy doboz Strelets középkori hűbéres is (még maradt is másfél Font). Sajnos postaköltségre nem lehetett használni, így az egész móka 2300Ft-omba került. Szerintem nagyon jó ár. Utalás után pár napon belül itt is volt a csomag.

Orville Garinet nem volt türelmetlen lovag. Hosszú hetek teltek el azóta, mióta Obernai herceg főseregével szétverték Bozemd Madfilth goblin hordáit. A szétszéledt zöldbőrűek azóta kisebb csapatokban fosztogatják a környék falvait, és ő azt a feladatot kapta, hogy lovagjaival tisztítsa meg a Haguenau erdő környékét. Minden nap kilovagoltak felderítői, de csak egy-két kisebb bandát sikerült felkutatni. Ezek elpusztítása nem jelentett komoly kihívást, de ki tudta élvezni a békés napokat is. Vadászott, lakomázott, vagy az erőd urának lányainak mesélt kalandos történeteket.

Nem messze a falutól, az oda vezető erdei útat fekete szempárok tömege leste. Nem bújkálhattak örökké a közeli barlangokban, azok nem vezettek sehová. És a farkasok is kezdtek nagyon megéhezni, az itt-ott elejtett erdei állatok nem voltak már elegek. Támadni kellett. Most!

Pár óra múlva egy lovag lépett az erőd lakomateremébe, ahol éppen az erőd lakói vacsoráztak. Szinte láthatatlan mozdulattal jelzett urának. Orville felállt, elnézést kért, és elköszönt a lakoma többi résztvevőjétől. A csarnokból kifelé megszorította övén a kardhüvelyt, és intett lovagjainak. Magabiztos, gyors de higgadt léptekkel követték az istállóba, ahol a lovak már felnyergelve, felvértezve várták őket.

Nos megtörtént megint! Niki teljesen váratlanul előállt az ötlettel, hogy játsszunk egy meccset. Kicsit hagytam magam noszogatni, aztán - még mielőtt visszavonhatta volna az ajánlatot - belementem. És ha már elhoztam minden fantasy figurámat otthonról, akkor miért is ne próbálhatnám ki a goblinokat!

Ez a hónap a babavárás és a lakás(sz)építgetés jegyében telt, így hobbikra kevés idő jutott. Picit skiccelgettem az androidos dungeon crawler-emhez, és játszottam egy órát a Rogue Legends-szel. Az elmúlt hetek káosza sajnos a sport kárára is ment, úgyhogy még ezer-ezerkétszáz fekvőtámaszt/felülést és pár óra futást be kell hoznom. És pár óra Magnumot is (a legutóbb nézett rész közben elbóbiskoltam a fáradtságtól - ilyen tízévente egyszer történik velem).

Gyanítom, hogy a következő hónapokban is kicsit hanyagolni fogom a hobbizást...

Naná, hogy nem tudtam egyetlen hobbiprojektre koncentrálni! A Nottingham tesztelése egy hete áll. Mire hazaérek túl fáradt vagyok a macerásabb részén gondolkodni, így inkább valami másba kezdek bele.

Múlt héten megláttam a Billában egy csomag születésnapi gyertyát légcsavaros repülő alakú gyertyatartóval, és nem tudtam ellenállni neki. Egyből láttam, hogy milyen klasszul mutatnak majd a soha el nem készülő grot seregemben. Egy csomagban négy darab volt, két euróért szerintem egész jó: