Ádámé

Azt sem tudom, hogy hova kapjak. Két hete rövid kiküldetésen voltam a főnökömmel, és útközben beszélgettünk. Kérdezett erről-arról (rajongással tudja hallgatni a beszámolókat geek hobbikról), és mondtam, hogy sajnos nincs időm sem erre, sem arra. Kérésére felsoroltam, hogy mi mindent szeretnék csinálni (és mi mindent kell). Végül nem csodálkozott.

Az utóbbi időben kicsit sok lett a munkám bent a cégnél ("hála" az előbb említett kiküldetésnek), így a szabadidőm megcsappant. Évek óta először hétvégén is rákényszerültem a munkára. Hirtelen jött a sok feladat, így aztán a hobbiprojekteket egy időre félre kellett tennem. Apró szünetet tartva a Testautomatisierung rejtelmeinek megismerésében most gyorsan írásban is összegyűjtöm a rövid- és hosszútávú hobbiterveim.

Bizony! Kis vacilálás után a Seychelles helyett a Maldív-szigetek mellett döntöttünk. Ami azért is jó, mert ez utóbbit nagyobb valószínűséggel tudom helyesírási hiba nélkül leírni.

Nagyobb térképre váltás

Ötödikén indultunk útnak, Grácból Frankfurtba, onnan pedig Maléba repültünk röpke húsz órányi utazással. Maléban már a repülőtéren megcsapott a hihetetlen hőség (amit csak fokozott a repülőn lévő durva klíma utáni sokk). Kis várakozás, papírozgatás (szerintem teljesen mindegy volt, hogy mit írtunk a beutazási fecnire) után már a repülőtéren fogadtak a szálloda munkatársai, kivezettek a légitaxihoz vezető buszhoz. A sok kis sziget között a forgalom ugynis csak vízen és levegőben folyhat. Egy szuper váróba tessékeltek, papíroztunk megint, majd irány a taxi.

Gyerkőckoromban rengeteget kiránultunk a családdal Magyarországon. Szinte minden várat, várromot meglátogattunk, az otthoni szekrényemen tényleg százával sorakoznak a Tájak - Korok - Múzeumok kiskönyvek. Nagyon valószínűnek tartom, hogy emiatt (és a volt szőlősünk közelében lévő Zádor "vár" miatt) rajongok annyira a várakért, középkorért.

A magyarországi pihenőnket egy Ausztriában végrehajtandó bankolás miatt meg kellett szakítanunk. Ez első próbálkozásra sikertelennek bizonyult, és Nikinek támadt az ötlete, hogy ha már kijöttünk nézzünk el Großpetersdorfba, ott pedig, hogy ugorjunk át Güssingbe, nézzük meg a várat, hogy felviduljak.

Nagyobb térképre váltás

hulla fáradtan.

Az ötödik résztől kezdve minden PC-s Ultima játékkal játszottam egy kicsit. Tény hogy az ötödikkel és hatodikkal szinte semmit, és a többivel is csak pár órácskát, de elindítottam őket. Csak a Looking Glass két Underworld játékával töltöttem több időt, és végigjátszani ebből is csak az elsőt sikerült. Bár nem merültem el konkrétan a játékokban, meglehetősen sokat olvasgattam róluk. A történet és a játékmechanika alapján az Age of Enlightment trilógia a kedvencemmé vált.

Mostanában újból feltámadt bennem a CRPG írási vágy. Jönnek az ötletek, hogy mit hogyan lenne klassz csinálni, és bár pillanatnyilag nincs erőm belefogni mégis azzal hitegetem magam, hogy majd valamikor a távoli jövőben nekiállok. Érdekes módon ilyenkor álmaim RPG-jének alapja vagy az Ultima VI, vagy az Ultima Underworld.

Ezek után úgy gondolotam, hogy nem hagyhatom ennyire játszatlanul az Ultima IV-t sem, így a hétvégén hosszú szünet után újra átléptem a holdkapun Britanniába.

Ahol azóta el is töltöttem pár órát. És rettentően élvezem.

Még valamikor a nyár elején/közepén elmentünk öcsémékkel közösen a Balatonra. Kis pancsikálás után kifeküdtünk a partra, ahol ő előhúzott egy könyvet, aminek borítóján egy ismerős matematikus arca hunyorított. Mindketten matematika szakosok voltunk bohémabb korunkban, pár szót el is csevegtünk Erdősről (a borítón lévő matematikusról), majd kezembe nyomta a könyvet, hogy kölcsönadja. Ennek már jó pár hete, de csak tegnap sikerült végre a könyv végére jutnom.

A hálószobaszekrény már egy ideje áll, de a szoba ékét, az ágyat eddig matrac hiányában még nem volt értelme összerakni. Sokat nyavalyogtam a rövid ágyak miatt, így egy picit tólzásba estünk: 210 cm hosszú ágyat vettünk, ehhez pedig megfelelő matracot találni nem könnyű.

De nem is lehetetlen, Szombathelyen sikerült egy kellően kemény, jó méretű rugósat beszerezni, amit Niki anyukájáék el is hoztak valamelyik héten Grácba, így már nem volt akadály, nekiállhattunk újra barkácsolni.

Még mielőtt azonban belefogtunk volna, szükség volt egy ágyrácsra. Mondanom se kell, ez sem volt megfelelő méretben, ezért az IKEÁban befektettünk két ilyen tekercsbe:

Vagy Terminátor. Kinek mi tetszik jobban. A rendkívül változatos és sikeres karriert befutott Schwarzenegger életrajzi dokumentumfilmjének forgatására utazott haza. Az Index tegnapi cikke szerint itt Grácban és a szomszédos Thal faluban vesznek fel jelenetet.

Mivel a környékről van szó a cikkben, gyorsan rá is kukkantottam erre a Thal-ra és Thalersee-re. És kiderült hogy itt van a domb túloldalán! A tó autóúton öt kilométerre, légvonalban kettőre terül a lakásunktól. Csak egy apró hegy választ el tőle, aminek tetejére már majdnem fel is kocogtunk. Kedves kis helynek tűnik, az esküvői stressz végeztével talán el is látogathatnánk Nikivel. Vagy most, mert mióta Gábor Japánban van nincs kivel szkanderezzek.

Ami kezdődött pénteken. Munkából egyből (délután háromkor) lehajtottunk a Mur Beachre. Ott már vártak ránk (kb. egy órát késtünk): Niki cége az éves strandröplabda tornáját tartotta. Bár napközben az eső itt-ott eleredt, mire kiértünk kellemes meleg, napos idő volt (bár a homok még mindig kicsit nedves).

Lassan indult be a játékunk, az első meccsen még nem voltunk olyan jó formában, de a csoportmérkőzéseken simán, vesztett set nélkül átrobogtunk. Az egyenes kieséses rész is jól kezdődött, hamar bejutottunk az elődöntőbe, ahol az első meccsünk a három másik éremesélyes közül leggyengébbnek tűnő ellen sorsoltatott. Ennek ellenére elbukuk. Hipp-hopp, leginkább nem, vagy rosszul fogadott szervákkal olyan hátrányba kerültünk, amit már nem tudtunk ledolgozni. Egy set oda, egy ide, a döntő pedig megint oda.

Így végül a vígaszágon szépíthettünk. Volna. A bronzmeccset ugyanis a tavalyi győztes ellen vívtuk, ahol az esélytelenek nyugalmával játszhattunk. És ennek megfelelően jól is ment a játék. Egy set oda, egy ide megint, majd a döntő játékban 14-14 és nálunk a szerva. Konkrétan nálam. Egy percen belül azonban 16-14-es, "hajszál híján meglett, de nem" vereséggel, de emelt fővel sétáltunk le a homokról (hozzá kell azonban tenni, hogy Hannes, az ellenfél motorja csak félgőzzel játszott, ha belelendül esélyünk sincs)...

Egy hónap és itt a Nagy Nap (a bejegyzést még 25-én kezdtem írni, de hát akkor még futkosás volt, nem tudtam befejezni; úgyhogy ezért kezdődik így - ma persze már annyi sincs)! Niki fáradhatatlanul tervez-szervez én pedig fáradtan loholok utána. A lista valahogy nem akar rövidülni. Ez itt most egy gyors státuszjelentés.

Ritka esemény, hogy hétvégére Grazban maradunk, de most megesett. Nikiék ruhákra vadásztak az esküvőre, most itt próbáltak szerencsét. Amíg a lányok elvoltak, addig én tettem-vettem. Mivel természetesen szombaton esett az eső, ezért füvet nyírni, kertet szépítgetni nem volt lehetőségem: beszorultam a lakásba.

Rajzolgattam, pakolgattam, mindeközben pedig a háttérben ment a szuper tévénk. A százegynéhány adó közül nagyjából három-négy gyakrabban futó van a készülékünkön. Az eddigi favorit National Geographic után az új kedvenc az MGM. Mindig is kellemes nosztalgiával tölt el régi filmek nézése és az otthoni TCM-mel ellentétben egész nap megadja ezt. Apró pluszként a NG-hez hasonlóan ez is ad angol hangcsatornát a német mellett.

Nemrég Bogesz megkért, hogy - ha jut rá időm - formázzam meg a régi H.É.T. versenyek küldetéseit is. Szívesen csinálok ilyesmit, amellett, hogy szórakoztat, kicsit formában tart rajzolásban is. Igazából magam is nekiálltam már korábban, de ez egy jó ok volt, hogy befejezzem. Úgyhogy bele is fogtam. Csillagvadász engedelmével pedig ezennel innen le is tölhetők:

H.É.T. I - A Kiválasztott. Életem első Fantasy versenye. Nagyszerű móka! Először (és utoljára) használtam pegazusos hőst (a Kiválasztottam alól pár patkány ki is szedte). Nem vittem egy szál parasztot sem, a második küldetésre a megfelelő virtussal ellátott lovagom és damselem volt a két magányos gyalogos modellem és mégis meglett a küldetés! Csupa-csupa kaland.

H.É.T. II - A Hatalom Itala. Erre a versenyre nem emlékszem, így viszonylagos bizonyossággal állíthatom, hogy nem sikerült eljutni rá. Sajnos.

H.É.T. III - A Sárkánygerinc. Pályafutásom második, harmadik és negyedik nyolcadik kiadású játékai. Közel jártam hozzá, hogy abbahagyjam a Fantasy-t. A második küldetésben egyedül a Kiválasztottam élte túl a játékot (teljesítve a küldetést), és annyira frusztráló volt a mágia ereje, hogy teljesen elszontyolodtam. Ide kísért el először és utoljára Niki is, úgyhogy előtte szerepeltem le. Vicces jelenet volt, hogy az utolsó küldetést a felpakolásnál megnyertem volna, ellenfelem nem figyelt a küldetésre seregépítésnél. Aztán - miután kiigazította a listáját - laposra vert.

H.É.T. V - Örökség. Aztán jött ez a verseny és rendberakta ezt a kiábrándulás a szabályrendszerből a dolgot. Jó meccsek, hangulat, sikerélmény (egy kis siker komoly kedvet tud hozni a játékhoz), tanulságok. Nem szerepeltem olyan hihetetlenül jól, de végre újra láttam lehetőségeket a breton seregben. Ide szerkesztettem először ezt a versenyszabály dokumentumot. A címlapképpel azóta sem vagyok teljesen megelégedve.

H.É.T. VI - Találkozások. Addig szerencsétlenkedtem, míg végül lemaradtam a versenyről. Jó volt az időpont, nem volt jó, elnéztem, mégsem. Sajnálom ezt is, különösképp, hogy zsoldosokként végre kipróbálhattam volna végre pár törpe figurámat is.

H.É.T. VII - A Hetedik. A már megszokott szuper verseny, ahol viszont a küldetések sajnos annyira nem kötöttek le, mint a korábbiakon. Nem tudom miért, igazán jók pedig. Visszavághattam a Sárkánygerinc versenyen elszenvedett szégyenteljes vereségért, úgyhogy már csak ezért is megérte.

És akkor ennek kapcsán akkor álljon itt még valami. Rövid-szerű, semmiképpen nem teljsekörű gondolatburjánzás arról, "Ahogy én egy Warhammer Fantasy versenyt elképzelek":

Csatajelentés a hetedik H.É.T. utolsó őtközetéről.

... de nem így történt. Harmadik ellenfelemnek Bala húzattatott. Ő pedig minden tekintetben jobbnak bizonyult. Átgondoltabb, ütőképesebb sereggel jött, és sokkal okosabban játszik, mint én.

Tudtam, hogy tanulságos meccs lesz, de őszintén szólva jobban örültem volna valaki másnak a torna végére. Kicsit elfáradtam már eddigre, és tartottam tőle, hogy nem tudok eléggé figyelni a játékra, pedig biztos voltam benne, hogy kelleni fog. Az újabb Lizardmen ellenfél megint komoly mágiahátrányt jelentett számomra, és ezt már nem úszhattam meg olyan szerencsésen, mint az előző meccset.

Csatajelentés a hetedik H.É.T. második meccséről

... és meg is kaptam ellenfélnek egy húsz-nullást: Mátét. Azt a srácot, aki egy évvel ezelőtt teljesen elvette a kedvemet a játéktól. Ő volt az a Lizardmen hadvezér, aki úgy lesöpört a tábláról, hogy csak egy figurám maradt (azzal azonban teljesítettem a küldetést!). Nem is ez zavart igazán, hanem, hogy teljesen tehetetlen voltam ellene. Most már kicsit jobban ismertem a szabálykönyvet, és szerencsére a versenyszabályok nem engedték új mágia-tant választani. Így ezúttal nem metal lore ellen kellet harcolnom.

Ahogy az előző jelentésben említettem, a seregem összeállítását meglehetősen elkapkodtam. Nem fordítottam energiát a mágiavédelem megerősítésére, és ez itt már jelenkezett is. Az egyetlen második szintű Damsel-em komoly hátrányban volt egy loremaster Slann és a kis Skink Priest ellen. A szerencse azonban még mindig mellettem állt.

Előző hétvégén megvolt a hetedik H.É.T. is, amire végül sikerült eljutnom. Örülök, hogy belefért egy verseny, sajnos nincs igazán alkalmam játszani, itt pedig rögtön hármat is tudtam, jó ellenfelekkel. Megérkezés és gyors üdvözlégyek után hamar bele is vágtunk. Első ellenfélnek Tyuki törpéit sorsolták ellenem.

Ez szerencsésnek bizonyult. Bár a breton lovasság általában nem szívleli a puskák, ágyúk, hadigépek tömegével ellátott ellenfeleket, mégis volt egy kis előnyöm. A seregösszeállítással ugyanis a verseny előtt nem igazán foglalkoztam. Fogtam a tavalyi versenyseregemet és hozzácsaptam 277 pontot. Egy hőst az első küldetésre és egy kis lovagosztagot. Ha több időm lett volna, akkor biztosan belezsúfolok valami komolyabb mágiát/mágiavédelmet. Így nem tettem, és ez a törpe ellen jól jött ki. Ellene elég a kopja ereje és a szerencse. Az üllő mágiáját meg úgyse lehet megállítani.