Miután a lakás kezd már készközeli állapotba kerülni (bár a nappali egyik sarkát még mindig a konyhaépítés maradékai tartják okkupálva), a múlt héten nekiálltam egy csöppet kisseb házépítésnek. Warhammer méretarányban.
Azt hiszem, hogy ehhez is a Princess Bride adta meg a kellő motivációt, a ház ugyanis a főhősök viskójának picit egyszerűsített mása.
Megszültem a döntést. Nem is olyan hosszú hezitálás után a karakterenkénti aktivációt választottam meg győztesnek, a többfős csapataktiváció lehetőségével megspékelve. Tehát a felek választanak egy-egy aktiválandó (és még nem aktivált) figurát, dobnak egy tesztet és aki nyer, az aktivál. A felek egy figura helyett választhatnak egy kisebb csapatot, de a tesztre ilyenkor levonásokat kapnak.
A választáshoz végül a fáradás kezelése adott löketet. Mindenképpen szeretném, ha a figurák kimerülhetnének, de eddig leginkább amolyan "fáradtságpont-generálós" módszerekkel találkoztam, ami nem nyerte el a tetszésemet a plusz nyilvántartandó adat miatt. Ehelyett egyszerűbb (bár talán kevésbé valószerű) módszerben gondolkodom:
Az aktiválós rendszerben esetenként lehetőség lesz egy akcióra reakcióval válaszolni - így a kötött akciószámon túl is cselekedni. Ha tehát egy, a körben már korábban aktivált szereplő szeretne reagálni akcióra, akkor kell mondjuk tesztet dobni a fáradásra. Ez a terv most.
Az egész csapatos/figuránkénti aktiválás dilemmáját egy rövid szusszanásra félretettem, és megnéztem Erol Flynn-t Robin Hoodként. Ahogy ültem a mozi előtt, és néztem egy-egy jelenetet, egyre erősödött az érzés, hogy ilyet szeretnék!
Bár az alapok még nem tiszták, van már rengeteg elképzelésem, hogy mi az, aminek mindenképpen be kell kerülnie.
Az évek során legtöbbet Warhammer Fantasy Battles és Warhammer 40000 rendszerekkel játszottam, de elvétve sikerült meggyőzni valakit egy-egy Mordheim játékra is. Nagyon tetszik a koncepció: egy tucat figurából álló banda, akik egy kampány során még fejlődnek is. A Warhammer-világ azonban még mindig nem a kedvencem. Sokkal közelebb áll hozzám a klasszikus, puskapor előtti középkori- vagy fantáziavilág.
Az utóbbi hetekben egy-két klassz film (hurrá Princess Bride!) hatására előjött a Robin Hood megszállottságom, és körülnéztem, hogy találok-e valami ilyen környezetben játszható skirmish játékot.
Hmm... Az előző bejegyzés után talán félreérthető. Nem, nem azért kértem meg a kezét, mert játszott velem egy Warhammer Fantasyt. Ha ezért tenném, akkor mostanra egy csomó szőrös házastársam lenne.
(az illusztáció nem az én művem)
Megtörtént. Hétfô este - meglehetôsen váratlanul - Niki feláldozta az estét egy közös Warhammer játék érdekében. Tényleg! Vacsora után azt mondta, hogy hozzak egy pár figurát, és próbáljuk ki. Van rá másfél óránk. A negyedik elôpakolt blokknál szólt, hogy csak pár figurát mondott.
Ennek ellenére három-három blokkot felpakoltam mindkettônknek.
Úgyhogy most (Puszti nem hiába drukkolt) következik egy Niki vs. Ádám beszámoló.
Számítógépes játékokon nôttem fel. Még iskolás sem voltam, mikor az elsô gépünket (öcsémmel közösen) megkaptuk. Egy Commodore 64-est. Eltelt egy negyed évszázad és többszáz, talán több ezer játékkal játszottam. A fejem telis-tele van olyan fölösleges információkkal, emlékekkel ezekrôl a programokról. Az utóbbi egy-két évben azonban már nem jut annyi idôm nyugodtan leülni és a gépet nyüstölni. Egy-egy kivételes alkalomtól eltekintve.
Pénteken megengedtem magamnak egy kis számítógépes szórakozást. Elôször egy Police Quest vagy egy Space Quest estét akartam tartani, de azokhoz túlságosan türelmetlenné váltam, úgyogy hamar valami pörgôsebbet kívántam. Valamit, amiben nem nagyon kell gondolkodni. Valami lövöldözôst. Valamit szép grafikával. Ezt a játékot hipp-hopp megtaláltam: Tyrian 2000.
A konyhaépítés projekt folytatódik.
A hétvégén is munkálkodtunk kis konyhánk igazi konyhává varázsolásán, és ezúttal is szülôi segítséggel. Most Niki családja látogatott el hozzánk, s közösen nagyjából minden dobozt sikeresen összeraktunk. A barkácsolás most is simán ment, ez alkalommal apróbb bakik nélkül.
Vannak olyan helyzetek, amikor úgy tûnik, hogy a világ nagyon azt akarja, hogy csinálj valamit. Olyan esetek, amikor azt mondod, hogy "Nahát, pont a kaszinó elôtt találok egy pénzérmét! Miért ne mennék be és tenném próbára a szerencsémet? És közben veszteném el kéthavi fizetésemet." Így született szerdán a fénydobozom.
A hétvégén kikerültek a VI. H.É.T. érdekes küldetései, de most ezek alapos tanulmányozására nem volt idôm. Péntek délután ugyanis meghozták a hôn áhított konyhánk darabkáit és az eddigieknél egy sokkal komolyabb és minden bizonnyal hasznosabb barkácsprojekt vette kezdetét: Konyhaépítés!
Zirrian hobbitárs pár napja felhívta figyelmemet SaintofVirtue taktikai topicjáraa Round Table fórumon. Az ilyesfajta írások mindig arra sarkallnak, hogy magam is megpróbáljam megosztani tapasztalataimat, ismereteimet. Ezek aztán általában hamar el is felejtődnek, a sok-sok teendő miatt szinte soha nem jut alkalmam tényleg leülni és kidolgozni, összeírni, letisztázni a kusza gondolataimat. Ma szabadságon vagyok, így ráfordítottam a kellő időt.
Első felindulásból a vámpírok elleni taktikai megfontolásokról szerettem volna írni; a nyolcas szabálykönyv óta ellenük sikerült valami kis tapasztalatanyagot összegyűjteni. Azonban ma ilyesminek már sok értelme nem lenne, hiszen pár hét és itt az új seregkönyvük, s azután a tapasztalatok jelentős része elavulttá válna.
Ennek tehát annyi, jöjjön akkor egy általánosabb taktikai ismertető!
Boldog Új Évet minden erre tévelygőnek!
Ma reggel, miután kipihentem a szilveszteri buli fáradalmait, nekiálltam összerakni a Nikitől karácsonyra kapott (általa csak "Salátalovag"-nak titulált) "The Green Knight" figurát. Bár tartottam a Citadel Finecast modellek rossz hírétől, az ünnepek alatt így is nagy izgalommal bontottam ki a dobozt: a gyors mustra során nekem egész jónak tűnt az öntés. Ma újból kinyitottam...
Az utóbbi hetekben azon töröm a fejem, hogy hogyan próbáljam rávenni Nikit, hogy próbálja ki a Warhammert (vagy, hogy egyáltalán megpróbáljam-e). És ahogy ez lenni szokott, kicsit túlzásba estem: milyen klassz lenne kis küldetésekkel színesíteni a közös játékot!? Rögtön záporoztak az ötletek, és egyet rögtön ki is dolgoztam. Ez következik most.
Hosszú-hosszú életem során rengeteg apró (vagy nem apró) projektbe belefogtam. Ezek többsége valamilyen játék (a hosszú-hosszú életem javát gyerekként éltem), és a java befejezetlenül hever valahol. A munka nehezénél általában vagy elmegy a kedvem, vagy más köt le éppen; a lényeg, hogy valamiért félbemaradnak. Ez a rovat ezen munkák gyűjteménye.
Második félmunkás bejegyzésem az X-Kutatócsoport webcomic, ami minden bizonnyal a legtöbb idôt vette igénybe a hasonló elfoglaltságaim között.
Pár napja a régi íjászfigurákkal nosztalgiáztam (amikbôl azóta be is szereztem párat, bibííí), most pedig elôvettem a legelsô fantasy csatajelentésemet a világháló eldugott bugyraiból. Akkoriban láthatóan még rengeteg szabadidôm volt.
Elöljáróban röviden csak annyit, hogy ez a játék még a hatos szabálykönyv Warbands kiegészítôje szerint zajlott, kezdô játékosként.
Következzen hát a múltidézés:
Utolsó kommentek